"add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben;" Lk 18,18–27
18Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 19Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten. 20A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!" 21Ő pedig így szólt: „Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva." 22Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: „Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." 23Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 24Jézus ezt látva, így szólt: „Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van. 25Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni." 26Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: „Akkor ki üdvözülhet?" 27Ő így felelt: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges."
A hiány. Hiányzik valami az élet dolgaihoz. Hiányaink miatt nem lehetünk boldogok igazán – véljük. Jézus szerint a hiányérzet oka mindig egy gát. A gazdag ifjúnak nem hiányzik a mennyország, hanem meggátolja valami, hogy oda bejusson. Ha hiányoktól szenvedünk, valójában valami gát van lelkünkben, ami nem engedi, hogy teljesen átadjuk életünket Krisztusnak. Túl sok mindenünk van. Nem még valamire lenne szükségünk, hanem valamivel kevesebbre, hogy Istent meglássuk.
RÉ 324 MRÉ 202
„… és hőstettei…” (1Kir 16,1–14) 1Kir 16,1–14
Emberi dicsőség az, amit itt olvasunk, királyok hőstetteit, egyéb dolgaikat, amelyeket Isten nélkül cselekedtek Izráel királyai: Jeroboám, Nádáb, Baasá, Élá, Zimri, Omri, Áháb. Lehangoló, ugyanakkor tanulságos, mennyi szenvedés jár nyomukban, beleértve házuk népét is. Az Úr kiemelte őket a porból. Ők azonban maguknak tulajdonították a dicsőséget. Bűneikkel vétekbe vittek másokat, a rájuk bízott népet is (1). Egymást is kiirtották (15,27; 15,49-50; 9-10). Baasá életének értékelése megdöbbentő (7): azt tette, amit rossznak lát az Úr; kiirtotta Jeroboám háza népét, de nem volt jobb azoknál; egyéb dolgai, hőstettei pedig említésre sem méltóak. Mennyi „hőstettel" dicsekszünk mi is, manapság pedig végképp másodperces hírnevek léteznek csak. Isten értékrendje szerint „hőstetteink" említésre sem méltóak.