„Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." Lk 19,1–10
1Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta. 2Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. 3Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. 4Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
5Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." 6Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. 7Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: „Bűnös embernél szállt meg."
8Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." 9Jézus így felelt neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. 10Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet."
5Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." 6Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. 7Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: „Bűnös embernél szállt meg."
8Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." 9Jézus így felelt neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. 10Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet."
A látás. Sokszor első benyomásra a szemünk valakit megvet. Később azonban kiderül, hogy nem volt helyes az első ítéletünk. A szemünk, a benyomásunk becsap minket. Zákeus mindenképpen látni szerette volna Jézust. A lényeg mégis az, hogy Jézus meglátta őt a levelek között és álarcai mögött. Jézus fölnéz erre az emberre. Az ember, akit észrevettek, maga is emberként kezd élni. Jog szerint a tetten ért tolvaj büntetését rója ki magára. Ha megélem, hogy lát Isten, meglátom magam.
RÉ 327 MRÉ 203
„… esőt akarok adni a földre…” (1Kir 18,1–19) 1Kir 18,1–19
„Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem." (Róma 5,20) Áháb még inkább azt tette, amit rossznak látott az Úr, sokkal inkább, mint elődei (16,30), amit tetézett, hogy elvette az idegen szidóni király lányát, Jezabelt (16,31). Ezzel idegen vallási kultuszok sora lepte el az országot (16,31-33), el egészen az emberáldozatig (16,34-35), és Isten Igéjének elhallgattatásáig (4). A prófétákat nem csak szó szerint lehet megölni; a mai módszerek is hatékonyak. Akkor is mindent lehetett, akárcsak ma. A lelki eltévelyedést testi nyomorúság követte, mert ahol az ember hitében eltévelyedik, ott mindent tönkre tesz maga körül, bele értve a lakott föld rendjét is, amelyet a szárazság és az éhínség csak jelez (1). Amikor azonban ilyen nagy az istentelenség, akkor az Úr mindig küld elhívott követeket, akik riadót fújnak. Illést ezért küldte az Úr. Ebben megtartó kegyelmét mutatta fel az Isten. Vegyük észre a jelzéseket és az Úr küldötteit, halljuk meg a riadó hangját!