„Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket" Lk 20,1–8
1Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, 2és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?" 3Ő pedig így válaszolt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem: 4Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?" 5Ők pedig így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? 6Ha pedig azt mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt." 7Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való. 8Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."
Karácsony 1. napja
Miközben az emberek most a gyermek Jézust ünnepelik, mi idézzük fel, hogyan viszonyultak életében az ő hatalmához! A főpapok tanításaiban nem tudták „megfogni" Jézust, de miután legféltettebb pontjukat, a templomi üzletet felborította, azonnal számon kérték a jogosultságát. Mi ne számon kérően, hanem tisztelettel, tiszta szándékokkal és alázatos lelkülettel forduljunk Jézushoz! Remélhetjük, hogy az ilyen kérdésre örömmel válaszol, és felragyoghat előttünk hatalmának titka.
RÉ 182 MRÉ 200
„… ami csak kedves a számodra, mindazt magukhoz veszik és elhozzák.” (1Kir 20,1–22) 1Kir 20,1–22
Olyan ez, mint egy végrehajtás. Megjelenik a hatóság, és nincs irgalom, lobogtatja a végzést, és visz mindent. Ők az erősebbek, jogilag igazuk van, nekünk pedig végünk. Persze, ehhez a munkához azért kell egy „lelkület". Benhadad, Arám királya is erősebb volt Izráel királyánál, Áhábnál, aki sok vétkéért, tévesztéséért jogosan kapja a kilakoltatási végzést, és Benhadad vinni akar mindent (4-6). Ez azonban nem elég a számla kifizetésére, ezért át akarják kutatni a király palotáját, és tényleg mindent vinni akarnak; mindent! Kerülhet-e olyan helyzetbe az életünk, hogy mindenünk rámegy egy bukásra, tévesztésre, és nincs erőnk újra kezdeni. Jogos a büntetés, és nincs tovább! Áháb figyelmeztetést kap, hogy van tovább, mert mindez azért történik, hogy végre megtudja: az Úr az Isten (13). Karácsonykor az Úr jött el, mint végrehajtó, hogy behajtsa az adósságunkat. Nem mindent vitt, hanem mindent odaadott. Vegyük észre, mennyire szeret. Kövessük őt. Nincs mitől félnünk.