„...talán meg fogják becsülni" Lk 20,9–19
9Azután ezt a példázatot mondta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott. 10És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el. 11Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték vissza. 12Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták. 13Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni. 14De mikor azt meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség! 15És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit tesz most már velük a szőlő ura? 16Eljön, és elveszti ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja." Amikor ezt hallották, így szóltak: „Szó sem lehet róla!" 17Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: „Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: az a kő, amelyet az építők megvetettek, lett a sarokkő, 18aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt." 19A főpapok és az írástudók már abban az órában rá akarták vetni a kezüket, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
Karácsony 2. napja
Azért dicsőítjük Istent ezekben a napokban, mert elküldte egyszülött Fiát. Az volt a vágya, hogy „...talán meg fogják becsülni"(13). Nem ez történt, hanem az, hogy a „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt" (Jn 1,11). A Fiú így is vállalta küldetését. Isten mai szolgáinak is végig kell gondolniuk, hogy vállalják-e azt a küldetést is, amely lehet, hogy gyalázattal és üres kézzel záródik? Figyeld Jézus életét, és tanuld meg tőle, hogyan kell hűségesen szolgálni!
RÉ 315 MRÉ 201
„… rendezz be magadnak bazárutcákat…” (1Kir 20,23–43) 1Kir 20,23–43
Szabó Magda az „őz" című regényében írja: „Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha, kicsi koromban sem hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért". - - - A vert arám sereg remegve kér megmaradást, miközben a királyuk megalázva, szobáról szobára bujkál, majd ő is az életéért könyörög (30-34). Áháb nem azzal vét, hogy könyörületes, hanem azzal, amiért könyörületes: ugyanis sok-sok damaszkuszi bazárutcát kapott az arám királytól, Benhadadtól cserébe, az életéért. Áháb szíve nem volt az Úré, így minden tette önző és gyarló szempontokat szolgált az Úr dicsősége és mások épülése helyett. A prófétai intés is csak haragossá tette őt, de nem töredelmessé és bűnbánóvá. De sokan vagyunk manapság ilyenek. Magunktól nem leszünk jók, csak az Úrban!