"Szabad-e a császárnak adót fizetnünk..." Lk 20,20–26
20Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, és átadhassák a hatóságnak, és a helytartó hatalmának. 21Ezek megkérdezték tőle: „Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. 22Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?" 23Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk: 24"Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és felirata van rajta?" Ők ezt felelték: „A császáré." 25Ő pedig így válaszolt nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." 26Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.
Csakúgy, mint a kérdezőkét, az Úr a mi szándékainkat is tisztán látja. Ismeri a szívünkben levő valódi vágyakat, és eszerint üzen nekünk. Az adóval kapcsolatos kérdésre két választ ad. Egyrészt azt, hogy kezeljük tőle kapott eszközként a pénzt, amivel neki kell elszámolnunk. Másrészt pedig azt, hogy magunkat szenteljük egészen neki, hiszen arra teremtett és váltott meg, hogy az ő képmása legyünk, őt hordozzuk, tükrözzük és szolgálatunk által vele találkozzanak az emberek.
RÉ 277 MRÉ 391
„… Áháb lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, és birtokba vette azt…” 1Kir 21,1–16
Ez az emberi bűn. Nem látom, hogy mennyi mindenem van. Ezért elégedetlen és hűtlen vagyok. Nem elég az enyém, kell a másé; olyannyira, hogy a magamét is odaadnám érte, mert a másiké jobb, szebb, több (2). Mindent felteszek erre, és belebetegszek (4), ha nem sikerül megszerezni a másét: legyen az szőlő, bor, ház, kocsi, hatalom, vagyon, dicsőség, asszony. A történet rettenetes, de valós, naponta ismétlődik ma is, szerte a világban: mindent elkövetek azért, hogy megszerezzem, amit kinéztem, nem riadok vissza semmitől, hitvány embereket, hamis tanúkat, számos trükköt felhasználok, ha kell ölök, de elérem, ami nekem kell. Az a kérdés, hogy mi van utána? Nem véletlen, hogy így végződik ez a szakasz: Áháb lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, és birtokba vette azt. Az övé, és nem lett tőle boldogabb, sőt, ítélet alatt van! Az övé a szőlő, de nem tud neki örülni; az övé, de milyen áron, mit kezd vele? A kárhozatos üresség érzése ez. Lába előtt hever Nábót egész gyönyörű szőlője, de heverhet akár az egész világ is, és mit kezd vele? Ördögi ez a kísértés. Krisztus már az elején ellenállt ennek (Máté 4,10). Ennél a kárhozatos magatartásnál csak egy kárhozatosabb van: a mindennapi ember irigysége azokra, akinek szerinte csak egy fillérrel is „több" jutott, mint neki.