„E világ fiai házasodnak és férjhez mennek,de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra....azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek." Lk 20,27–40
27Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: 28"Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. 29Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. 30Ekkor a második vette el az asszonyt, 31aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. 32Végül aztán meghalt az asszony is. 33A feltámadáskor közülük vajon melyiknek lesz a felesége az asszony, hiszen mind a hétnek a felesége volt?" 34Jézus így válaszolt nekik: „E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, 35de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. 36Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai. 37Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta. 38Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él." 39Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad." 40És nem mertek többé kérdezni tőle semmit.
A szadduceusok téves hitükből fakadóan kigúnyolták Jézus tanítását. Ez történik, ha valaki csak egy-egy részt fogad el Isten teljes kijelentéséből. Jézus világosan különbséget tesz a világ fiai és az eljövendő világ fiai között (34–35). Az elsők, jóllehet hisznek valamit az örökkévalóságból, a test vágyait helyezik előtérbe azzal kapcsolatban is. Mi tudjuk, hogy a lélek nem hal meg, a testet viszont feltámasztja az Úr, aki örökre eljegyzett magának minket.
RÉ 193 MRÉ 169
„… arra adtad magad, hogy olyat tégy, amit rossznak tart az Úr…” (1Kir 21,17–29) 1Kir 21,17–29
Az Úr elől nem lehet menekülni (Zsoltárok 139,7-10). Ő rátalál Áhábra a Nábót szőlőjében (22). Áháb olyanra vetemedett, amit rossznak tart az Úr (20). Ha valami megvetemedik, az másokat is agyonnyomhat. Áháb megvetemedése saját háza népét, és a rá bízott népet is halálos veszedelembe sodorta (22). Áháb fogékony lenne az Úr szavára, mert amikor Illés határozott figyelmeztetést ad neki, akkor böjtöl, megalázza magát, csöndesen jár-kel. Mégis élete summája ítéletes (25). Ennek indoklását is adja az Ige: „mert félrevezette a felesége" (25), ezért „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában" (2Korinthus 6,14). Nábót vére elégtételt követel, mert ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ott fogják felnyalni Áháb vérét is. Sok fájdalmat okozunk másoknak, ezeket egyszer saját magunk kínjaként átélni: ez a bűn méltó büntetése, maga a kárhozat. Krisztus ezt élte át miattunk, érettünk, helyettünk, hogy mi megszabaduljunk a jogos büntetéstől, és ugyanakkor irgalmasak legyünk másokhoz.