"Óvakodjatok az írástudóktól, akik ..... színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet." Lk 20,41–47
41Ő azonban megkérdezte tőlük: „Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia? 42Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, 43amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet. 44Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?"
45Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: 46"Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon; 47akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet."
45Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: 46"Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon; 47akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet."
Miközben Jézus leleplezi a dicsőséget hajszoló, színből és önös érdekből imádkozókat, akiknek élete rossz gyümölcsöt terem (45–47), felragyogtatja az ő országa hatalmát (41–44). Csodálatos úgy készülnünk az évünk befejezésére, hogy bizonyosak lehetünk Jézus Krisztus isteni hatalmában. A mi hitünk, bűnbocsánatunk, örök élet felőli reménységünk ebből ered. Ő a fővezére népének, támadások között is legyőzhetetlen királya Dávidtól kezdve minden megváltott gyermekének.
RÉ 511 MRÉ 291
„Három esztendeig nyugton maradtak…” (1Kir 22,1–28) 1Kir 22,1–28
Áháb király megunta a hároméves nyugalmat, amikor nem volt háború; hiszen unalmas a csendes élet, nem kínál kihívást, dicsőséget, látványos eredményt, piedesztált. Pedig nyugton maradni; ez Istennek tetsző magatartás. Kedves az Úrnak, ha csendes életet élünk, és tesszük a dolgunkat. Sajnos, rövid ideig tud az ember nyugton maradni. Hamarosan elkezdünk fontoskodni, ügyezni, megszerezni azt, ami nekünk jár, visszaszerezni régi dicsőségünket és javainkat, ami aztán sok harcot von maga után (4).