előző nap következő nap

„És kiáltozásuk győzött” Lk 23,13–25

13Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, 14és így szólt hozzájuk: „Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok. 15De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: 16megfenyítem tehát, és elbocsátom." ( 17Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.)
18Erre valamennyien felkiáltottak: „Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!" 19Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve. 20Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. 21De ezek kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!" 22Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom." 23De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. 24Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: 25szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.


A „kegyesek" nem akarnak vallási kegyelmet gyakorolni. Nem akarnak élni az ünnepi szokások elbocsátó kegyelmével sem. „És kiáltozásuk győzött"(23). A bűnözőt futni hagyják, az ártatlan Bárányt halálba küldik. Nem tudják, hogy eljárásukkal beteljesítik Isten üdvözítő célját. Ez a cél a mi személyes életünkre nézve sem közömbös. Velünk és bennünk, vagy nélkülünk és ellenünk, de megvalósul!

RÉ 340 MRÉ 224

„Az Úr megverte a királyt, és poklos lett halála napjáig…” (2Kir 15 ) 2Kir 15

Azarjá király azt tette, ami kedves az Úrnak, de az Úr megverte őt, poklossá lett halála napjáig, ezért egy elkülönített házban lakott, és fia, Jótám irányította helyette az országot (5). Ennek részletes magyarázatát nem itt kapjuk, hanem a Krónikák második könyvének 26. fejezetében (26,16-21). Innen tudjuk, hogy Azarjá a déli országrész, Júda legbefolyásosabb királya volt, számos eredménnyel ajándékozta meg őt az Isten: - délen kitolta az ország határait, elfoglalva Élatot (14,22); - keleten adófizetőivé tette az ammóniakat; nyugaton legyőzte a filiszteusokat; - megerősítette Jeruzsálemet és Júda más részeit; - újjászervezte a hadsereget. Sajnos sikerei önteltté tették, már a papok feladatát is át akarta venni. Ekkor Isten megalázta őt, és forgalmon kívül helyezte. Ugyanazt mondhatjuk el róla, mint Naámánról, vitéz hős, de poklos volt (2Királyok 5,1). Vigyázzunk, sikereink csakis az Úrhoz vihetnek közelebb! Egyébként ítélet alatt vagyunk, és csak idő kérdése, mikor járunk úgy, mint Azarjá király.