előző nap következő nap

„…felvitetett a mennybe” Lk 24,50–53

50Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. 51És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. 52Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; 53mindig a templomban voltak, és áldották Istent.
Jézus Krisztus visszament a látható világból a láthatatlan világba, ahonnan jött. Akkor tapasztaljuk meg Isten áldását (50), ha a földi világból ajtó nyílik a mennyei világra, de ennek a „nyitásnak" látható következménye az a „nagy öröm", amely a tanítványok szívét is eltöltötte, amikor visszatértek a mindennapokba (52). Ezt az ajtót Jézus Krisztus nyitotta meg.

RÉ 359 MRÉ 240

„… megkegyelmezett Jójákin júdai királynak…” (2Kir 25) 2Kir 25

Jeruzsálem feldúlása Isten ítélete, mert népe nem bízott Őbenne. Az ítélet azonban itt Isten népének megmaradását szolgálja, ahogy a hideg a jégét. Erről a kegyelemről olvasunk a Királyok második könyvének végén, amikor az új babilóniai király megkegyelmezett a júdai királynak. A történelem során megtapasztalt ítélet is hitre hív, hogy végleg el ne vesszünk. Egy képpel és gondolatsorral szemléltetem az üzenetet. - Úgy kell nekünk az Úrra hagyatkozni, ahogy a jég, az alatta lévő vízre, amiből lett, és ahová visszatér. - A hideg pedig szükséges, hogy fel ne olvadjunk. Ezt a hideget biztosítja a mindennapok ügymenete és sokféle próbatétele. - De eljön majd az olvadás Úrtól rendelt ideje is. Akkor azonban tudjuk, hová megyünk. Ott már nem kell jegesnek lenni. Itt azonban kegyelmi állapot a "hideg". Életben tart. - Jézus Krisztus megváltásának lényege éppen ezért nem társadalmi reform, mert kell a hideg. A megváltás ennél több, a hit bárány-gyapja, hogy bírjuk a hideget, és ráhagyatkozzunk az Úrra, az élet vizére, az olvadásig. - Az Ő Igéje közelében azonban itt is olvad a jég.