„…ahogyan én cselekedtem, úgy fizetett meg nekem az Isten” Bír 1,1–15
1Történt Józsué halála után, hogy Izráel fiai megkérdezték az Urat: Melyikünk vonuljon fel elsőnek a kánaániak ellen, hogy harcoljon ellenük? 2Az Úr ezt mondta: Júda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot. 3Akkor Júda ezt mondta testvérének, Simeonnak: Vonulj fel velem együtt a nekem kisorsolt területre, hogy harcoljunk a kánaániak ellen, és én is veled megyek majd a neked kisorsolt területre. És Simeon elment vele.
4Júda felvonult, az Úr pedig kezükbe adta a kánaániakat és a perizzieket, és megverték őket Bezeknél – tízezer embert. 5Ott találták Bezekben Adóníbezeket is, harcoltak ellene, és megverték a kánaániakat meg a perizzieket. 6Adóníbezek futásnak eredt, de ők üldözőbe vették, elfogták és levágták a keze hüvelykujjait meg a lába nagyujjait. 7Akkor ezt mondta Adóníbezek: Hetven király szedegetett morzsákat asztalom alatt, akiknek a kezéről én vágattam le a hüvelykujjakat és lábáról a nagyujjakat; ahogyan én cselekedtem, úgy fizetett meg nekem az Isten. Azután elvitték Jeruzsálembe, és ott halt meg.
8Azután Jeruzsálem ellen harcoltak Júda fiai; elfoglalták, lakosait kardélre hányták, a várost pedig lángba borították. 9Azután lementek Júda fiai, hogy harcoljanak a hegyvidéken, a Délvidéken és a Sefélá-alföldön lakó kánaániak ellen.10Majd a Hebrónban lakó kánaániak ellen ment Júda. Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. És megverték Sésajt, Ahímant és Talmajt. 11Onnan Debír lakói ellen ment. Debír neve azelőtt Kirjat-Széfer volt. 12Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. 13Otniél, Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, és így neki adta a lányát, Akszát feleségül. 14Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? 15Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidéken adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! És neki adta Káléb a Felső-forrásokat meg az Alsó-forrásokat.
4Júda felvonult, az Úr pedig kezükbe adta a kánaániakat és a perizzieket, és megverték őket Bezeknél – tízezer embert. 5Ott találták Bezekben Adóníbezeket is, harcoltak ellene, és megverték a kánaániakat meg a perizzieket. 6Adóníbezek futásnak eredt, de ők üldözőbe vették, elfogták és levágták a keze hüvelykujjait meg a lába nagyujjait. 7Akkor ezt mondta Adóníbezek: Hetven király szedegetett morzsákat asztalom alatt, akiknek a kezéről én vágattam le a hüvelykujjakat és lábáról a nagyujjakat; ahogyan én cselekedtem, úgy fizetett meg nekem az Isten. Azután elvitték Jeruzsálembe, és ott halt meg.
8Azután Jeruzsálem ellen harcoltak Júda fiai; elfoglalták, lakosait kardélre hányták, a várost pedig lángba borították. 9Azután lementek Júda fiai, hogy harcoljanak a hegyvidéken, a Délvidéken és a Sefélá-alföldön lakó kánaániak ellen.10Majd a Hebrónban lakó kánaániak ellen ment Júda. Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. És megverték Sésajt, Ahímant és Talmajt. 11Onnan Debír lakói ellen ment. Debír neve azelőtt Kirjat-Széfer volt. 12Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. 13Otniél, Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, és így neki adta a lányát, Akszát feleségül. 14Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? 15Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidéken adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! És neki adta Káléb a Felső-forrásokat meg az Alsó-forrásokat.
Abban a korban a legyőzött ellenséget megcsonkították, így harcképtelenné tették, és megalázták. Adóníbezek is sokszor és sokakkal cselekedett így. Most vele cselekszenek így: ezért most döbben rá kegyetlen módszerére. Jézus Krisztus nem az érdemeink szerint cselekedett velünk. Ő ezt az irgalmat várja tőlünk is, ahelyett, hogy akár testileg, akár lelkileg ártanánk másoknak.
RÉ 68 MRÉ 68
„… hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból…” (Gal 1,1–9) Gal 1,1–9
Az evangélium: szabadítás. Vitathatatlan, hogy ez a világ gonosz. Mindnyájunk élete tele van tévesztéssel. A bűn nem csupán az ember „magánügye", hanem beleivódott a világ „működésébe", struktúráiba, minden összekacsintáson és sugdolódzáson át el egészen a legsúlyosabb korrupcióig. A bűn ott van az egyes emberben, de fölébe is nőtt az egyes embernek. Nincs, aki tiszta maradhatna ebben a világban. A makulátlanság illúzió, mítosz és képmutatás. Olyan ez, mint a földrengés utáni szökőár, mindenkit elragad, elsodor kíméletlenül. A legutóbbi ilyen Japán földrengést követő szökőár képeit légi-felvételeken tették közzé. Döbbenetes filmkockák voltak azok. Nem volt esély a menekülésre. Legfeljebb egy esetben, ha „felülről" a helikopter időben odaért, és „lenyúlt" a még vergődőkért. Ez az evangélium. Kiveszi az Úr az övéit, a kellő pillanatban.