"Ki ez az Abímelek, hogy mi sikemiek szolgáljunk neki?! " Bír 9,22–57
22Abímelek három évig volt Izráel fejedelme. 23De Isten egy gonosz lelket küldött Abímelek és Sikem polgárai közé, ezért Sikem polgárai hűtlenek lettek Abímelekhez. 24Így torolta meg Isten a Jerubbaal hetven fián elkövetett erőszakot, és így hárította vérüket testvérükre, Abímelekre, aki meggyilkolta őket, meg Sikem polgáraira, akik támogatták őt testvérei meggyilkolásában. 25Sikem polgárai lesben álltak a hegytetőkön, és kiraboltak mindenkit, aki elment mellettük az úton. Ezt hírül adták Abímeleknek. 26Azután eljött Gaal, Ebed fia testvéreivel együtt, és Sikembe költözött. Sikem polgárai megbíztak benne. 27Amikor kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőjüket, kitaposták, és örömünnepet tartottak; bementek Istenük házába, ettek, ittak, és ócsárolták Abímeleket. 28Gaal, Ebed fia ezt mondta: Ki ez az Abímelek, hogy mi sikemiek szolgáljunk neki?! Hiszen ez a Jerubbaal fia, Zebul meg a helytartója! Szolgáljátok inkább Sikem atyjának, Hamórnak az embereit! Miért szolgáljuk őt? 29Volna csak az én kezemben ez a nép, majd elkergetném Abímeleket! Abímeleknek pedig megüzente: Szedd össze a seregedet, és jöjj ki harcolni! 30Amikor meghallotta Zebul, a város parancsnoka, Gaalnak, Ebed fiának a szavait, haragra lobbant. 31Követeket küldött Abímelekhez Tormába ezzel az üzenettel: Gaal, Ebed fia és testvérei Sikembe jöttek, és ellened lázítják a várost. 32Indulj el tehát éjszaka seregeddel együtt, és állj lesbe a mezőn! 33Reggel pedig, mihelyt fölkel a nap, törj rá azonnal a városra! Mikor azután Gaal kivonul ellened, bánj el vele, ahogy tőled telik! 34Abímelek elindult éjszaka egész seregével, és lesbe álltak Sikem ellen négy csapatban. 35Amikor Gaal, Ebed fia, kivonult és fölállt a város kapuja előtt, Abímelek is elindult a leshelyről seregével együtt. 36Amint Gaal meglátta a sereget, azt mondta Zebulnak: Nézd! Egy sereg vonul le a hegytetőkről! Zebul azonban ezt mondta neki: A hegyek árnyékát nézed embereknek. 37De Gaal megint csak így szólt: Nézd! Egy sereg vonul erre az ország közepe felől, egy másik csapat pedig a Jóslás Tölgye felől jön. 38Akkor ezt mondta neki Zebul: Hol van most az a nagy szád, amellyel így beszéltél: Ki az az Abímelek, hogy szolgáljunk neki? Ez az a nép, amelyet lebecsültél. Most hát vonulj ki ellene, és ütközz meg vele!
39Gaal kivonult Sikem polgárai élén, és megütközött Abímelekkel. 40De megfutamodott, Abímelek pedig üldözőbe vette. Sokan hullottak el halálra sebzetten a kapu bejáratáig. 41Abímelek Arúmában maradt, Zebul pedig elűzte Gaalt és testvéreit; nem maradhattak Sikemben. 42Másnap azután a nép kiment a mezőre. Ezt hírül vitték Abímeleknek, 43ő pedig összeszedte a seregét, három csapatra osztotta, és lesbe állt a mezőn. Amikor látta, hogy a nép kijött a városból, rájuk támadt, és legyilkolta őket. 44Abímelek ugyanis előretört a vele levő csapatokkal, és elállta a városkapu bejáratát. A másik két csapat pedig rátört mindazokra, akik a mezőn voltak, és legyilkolta őket. 45Abímelek egész nap harcolt a város ellen, és elfoglalta a várost. A benne levő népet fölkoncolta, a várost pedig lerombolta, és bevetette sóval. 46Amikor meghallották ezt Sikem fellegvárának a polgárai, mindnyájan Él-Berít templomának a rejtekhelyére menekültek. 47De hírül adták Abímeleknek, hogy Sikem fellegvárának a polgárai mind együtt vannak. 48Abímelek fölment a Calmón-hegyre egész népével. Fejszét fogott Abímelek a kezébe, levágott egy faágat, fölvette, a vállára tette, és azt mondta népének: Láttátok, hogy mit csináltam. Hamar tegyetek ti is így! 49Vágott tehát minden egyes ember egy ágat, azután követték Abímeleket. A fát lerakták a rejtekhely mellett, és azzal felgyújtották a rejtekhelyet. Minden ember meghalt Sikem fellegvárában, mintegy ezer férfi és nő.
50Abímelek azután Tébéc alá vonult, megostromolta Tébécet és elfoglalta. 51A város közepén volt egy erős fellegvár. Oda menekült minden férfi és nő, a város valamennyi polgára, és magukra zárták azt. Azután fölmentek a fellegvár tetejére. 52De Abímelek a fellegvárig nyomult, és megtámadta azt. Már közel volt a fellegvár bejáratához, és fel akarta gyújtani. 53Akkor egy asszony egy kézimalom kövét dobta Abímelek fejére, amely bezúzta a koponyáját. 54Ő azonnal így kiáltott fegyverhordozó legényének: Ránts kardot, és ölj meg, hogy ne mondják rólam: Asszony gyilkolta meg! A legénye keresztülszúrta, és meghalt. 55Amikor az izráeliek látták, hogy Abímelek meghalt, mindnyájan hazamentek. 56Így fizetett meg Isten Abímeleknek azért a gonoszságáért, amelyet apja ellen követett el, amikor meggyilkolta hetven testvérét. 57A sikemiek fejére is visszahárította Isten minden gonoszságukat, és beteljesedett rajtuk Jótámnak, Jerubbaal fiának az átka.
39Gaal kivonult Sikem polgárai élén, és megütközött Abímelekkel. 40De megfutamodott, Abímelek pedig üldözőbe vette. Sokan hullottak el halálra sebzetten a kapu bejáratáig. 41Abímelek Arúmában maradt, Zebul pedig elűzte Gaalt és testvéreit; nem maradhattak Sikemben. 42Másnap azután a nép kiment a mezőre. Ezt hírül vitték Abímeleknek, 43ő pedig összeszedte a seregét, három csapatra osztotta, és lesbe állt a mezőn. Amikor látta, hogy a nép kijött a városból, rájuk támadt, és legyilkolta őket. 44Abímelek ugyanis előretört a vele levő csapatokkal, és elállta a városkapu bejáratát. A másik két csapat pedig rátört mindazokra, akik a mezőn voltak, és legyilkolta őket. 45Abímelek egész nap harcolt a város ellen, és elfoglalta a várost. A benne levő népet fölkoncolta, a várost pedig lerombolta, és bevetette sóval. 46Amikor meghallották ezt Sikem fellegvárának a polgárai, mindnyájan Él-Berít templomának a rejtekhelyére menekültek. 47De hírül adták Abímeleknek, hogy Sikem fellegvárának a polgárai mind együtt vannak. 48Abímelek fölment a Calmón-hegyre egész népével. Fejszét fogott Abímelek a kezébe, levágott egy faágat, fölvette, a vállára tette, és azt mondta népének: Láttátok, hogy mit csináltam. Hamar tegyetek ti is így! 49Vágott tehát minden egyes ember egy ágat, azután követték Abímeleket. A fát lerakták a rejtekhely mellett, és azzal felgyújtották a rejtekhelyet. Minden ember meghalt Sikem fellegvárában, mintegy ezer férfi és nő.
50Abímelek azután Tébéc alá vonult, megostromolta Tébécet és elfoglalta. 51A város közepén volt egy erős fellegvár. Oda menekült minden férfi és nő, a város valamennyi polgára, és magukra zárták azt. Azután fölmentek a fellegvár tetejére. 52De Abímelek a fellegvárig nyomult, és megtámadta azt. Már közel volt a fellegvár bejáratához, és fel akarta gyújtani. 53Akkor egy asszony egy kézimalom kövét dobta Abímelek fejére, amely bezúzta a koponyáját. 54Ő azonnal így kiáltott fegyverhordozó legényének: Ránts kardot, és ölj meg, hogy ne mondják rólam: Asszony gyilkolta meg! A legénye keresztülszúrta, és meghalt. 55Amikor az izráeliek látták, hogy Abímelek meghalt, mindnyájan hazamentek. 56Így fizetett meg Isten Abímeleknek azért a gonoszságáért, amelyet apja ellen követett el, amikor meggyilkolta hetven testvérét. 57A sikemiek fejére is visszahárította Isten minden gonoszságukat, és beteljesedett rajtuk Jótámnak, Jerubbaal fiának az átka.
Abímelek sorsa és halála megrendítő figyelmeztetéseket tartalmaz. Sorsa az ítéletet mutatja: hamis útra indult, hamisság lett a vége. Bár közben elérte a célját, bizonyos támogatottsága is volt emberileg, mivel apja fényéből még néhány sugár rá is ragyogott utólag, tett is valamicske jót, de egész tevékenysége nélkülözte a legfontosabbat: Isten áldását. Ez legyen a mi kérdésünk is: ami ma csábítónak látszik és talán sikerül is, megáll-e Isten örökkévaló mértéke szerint? Lesz-e rajta áldás?
RÉ 52 MRÉ 52
„Eddig jól futottatok…” (Gal 5,7-159 Gal 5,7-15
Az ember, az Úr kegyelméből elindul a hit útján. Egy darabig jól fut (7), azaz átadja magát a keresztyén élet örömének, és szabadságával önként él az Isten dicsőségére, és a másik ember szolgálatára (13). Aztán könyörtelenül bedarálódunk. A probléma azonban ennél nagyobb, nevezetesen az, hogy minden emberi gyengeség, ami létezik a világon, az megjelenik, mégpedig hatványozottan, a keresztyén életben is. Csak egy apró példa, ha nem én találtam ki valamit, nem állok oda az ügy mellé, sőt akadályozom azt, illetve igyekszem a saját „projektemet" megvalósítani a gyülekezetben; mintegy „örök élet" pótlékként „kimunkálom" magamat, és az általam vezetett csoport érdekeit. Ezt érthetjük szó szerint, de kegyességi csoportokra, igeértésre is vonatkoztathatjuk a fentieket. „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne pusztítsátok egymást!" (15).