"Az Urat pedig elhagyták, és nem tisztelték." Bír 10
1Abímelek után fölkelt Izráel megszabadítására az issakárbeli Tólá, Dódó fiának, Púának a fia. Sámírban, Efraim hegyvidékén lakott. 2Huszonhárom évig volt Izráel bírája. Amikor meghalt, Sámírban temették el. 3Őutána a gileádi Jáír következett, és huszonkét évig volt Izráel bírája. 4Volt neki harminc fia, akik harminc szamárcsikón jártak. Volt harminc városuk Gileád földjén, amelyeket Jáír sátorfalvainak neveznek még ma is. 5Amikor meghalt Jáír, Kámónban temették el.
6Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr, mert a Baalokat és Astartékat, Arám isteneit és Szidón isteneit, Móáb isteneit, meg az ammóniak és a filiszteusok isteneit tisztelték. Az Urat pedig elhagyták, és nem tisztelték. 7Ezért fellángolt az Úr haragja Izráel ellen, és a filiszteusoknak meg az ammóniaknak a hatalmába adta őket. 8Ezek nyomorgatták és gyötörték Izráel fiait abban az időben tizennyolc évig; Izráel fiai közül különösen azokat, akik a Jordánon túl, az emóriak földjén, Gileádban voltak. 9A Jordánon is átkeltek az ammóniak, hogy Júdával, Benjáminnal és Efraim házával is harcoljanak. Izráel igen nehéz helyzetbe került. 10Ekkor így kiáltottak az Úrhoz segítségért Izráel fiai: Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket, és a Baalokat tiszteltük. 11Az Úr pedig ezt mondta Izráel fiainak: Vajon Egyiptomból, az emóriaktól, az ammóniaktól és a filiszteusoktól 12nem én szabadítottalak-e meg benneteket, vagy amikor a szidóniak, Amálék és Máón sanyargatott benneteket, nem énhozzám kiáltottatok-e segítségért? 13Ti mégis elhagytatok engem, és más isteneket tiszteltetek. Ezért nem szabadítalak meg többé benneteket! 14Menjetek, és kiáltsatok segítségért azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg benneteket azok a szükség idején! 15Izráel fiai ekkor azt mondták az Úrnak: Vétkeztünk. Tégy velünk teljesen úgy, ahogy jónak látod, csak most ments meg bennünket! 16Majd eltávolították maguk közül az idegen isteneket és az Urat szolgálták. Az Úr pedig megelégelte Izráel nyomorúságát. 17Ekkor fegyverbe szólították az ammóniakat, és azok tábort ütöttek Gileádban. Összegyülekeztek Izráel fiai is, és Micpában ütöttek tábort. 18A nép és Gileád vezérei azt kérdezték egymástól: Ki fogja megkezdeni a harcot az ammóniak ellen? Az lesz a feje Gileád egész lakosságának.
6Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr, mert a Baalokat és Astartékat, Arám isteneit és Szidón isteneit, Móáb isteneit, meg az ammóniak és a filiszteusok isteneit tisztelték. Az Urat pedig elhagyták, és nem tisztelték. 7Ezért fellángolt az Úr haragja Izráel ellen, és a filiszteusoknak meg az ammóniaknak a hatalmába adta őket. 8Ezek nyomorgatták és gyötörték Izráel fiait abban az időben tizennyolc évig; Izráel fiai közül különösen azokat, akik a Jordánon túl, az emóriak földjén, Gileádban voltak. 9A Jordánon is átkeltek az ammóniak, hogy Júdával, Benjáminnal és Efraim házával is harcoljanak. Izráel igen nehéz helyzetbe került. 10Ekkor így kiáltottak az Úrhoz segítségért Izráel fiai: Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket, és a Baalokat tiszteltük. 11Az Úr pedig ezt mondta Izráel fiainak: Vajon Egyiptomból, az emóriaktól, az ammóniaktól és a filiszteusoktól 12nem én szabadítottalak-e meg benneteket, vagy amikor a szidóniak, Amálék és Máón sanyargatott benneteket, nem énhozzám kiáltottatok-e segítségért? 13Ti mégis elhagytatok engem, és más isteneket tiszteltetek. Ezért nem szabadítalak meg többé benneteket! 14Menjetek, és kiáltsatok segítségért azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg benneteket azok a szükség idején! 15Izráel fiai ekkor azt mondták az Úrnak: Vétkeztünk. Tégy velünk teljesen úgy, ahogy jónak látod, csak most ments meg bennünket! 16Majd eltávolították maguk közül az idegen isteneket és az Urat szolgálták. Az Úr pedig megelégelte Izráel nyomorúságát. 17Ekkor fegyverbe szólították az ammóniakat, és azok tábort ütöttek Gileádban. Összegyülekeztek Izráel fiai is, és Micpában ütöttek tábort. 18A nép és Gileád vezérei azt kérdezték egymástól: Ki fogja megkezdeni a harcot az ammóniak ellen? Az lesz a feje Gileád egész lakosságának.
Isten haragjának mindig van előzménye (6–18). Figyelmeztet, félt, int, küldöttein keresztül kijelenti akaratát, de ha népe nem hallgat szavára, akkor a nevelés eszközeként a büntetéshez nyúl. Kegyelme azonban sokkal nagyobb haragjánál, és kész mindig arra, hogy ítéletét a bűnbánat láttán megváltoztassa. Serkentsen ez a kegyelem nagyobb engedelmességre bennünket!
RÉ 4 MRÉ 4
„… éljünk is a Lélek szerint…” (Gal 5,16–26) Gal 5,16–26
Lélek szerint járni azt jelenti, hogy testünket és lelkünket, egész valónkat betölti az Isten éltető Lelke (Mikeás 3,8). Az Istentől elszakadt ember teste és lelke Isten rendje és saját boldogsága ellen munkál, önnön és mások életére tör. Érdemes lenne egyenként átgondolni a 19-21. versek bűnkatalógusát. Isten Lelke azonban átgyúr, mint a tésztát a háziasszony. A test és lélek cselekedeteit, szándékait az Isten Lelke tudja átformálni! Az embert csak Isten tudja átgyúrni. Nem csupán megújításról van szó, amely „illúzió", hiszen továbbra is maradtak „indulatok" bennünk, amíg e testben élünk, de ezek átformálódtak. Isten Lelke átgyúrta azokat, hogy ne szenvedélyesen kiéljük, vagy képmutatóan elfojtsuk azokat, hanem Isten kezébe letéve, az Ő színe előtt „feldolgozzuk" őket. Gyökeres ellentét van az ó ember és az új ember cselekedetei között. De az átformálódás más, mint a megújulás, mert az egyik teológia, elmélet; a másik Krisztus irgalmából megtapasztalható valóság. Csoda, hogy élhetünk Lélek szerint (25).