„Nem történt semmi ilyesmi,… amióta kijöttek Izráel fiai Egyiptomból…” Bír 19,22–30
22Miközben ők jól érezték magukat, a város férfiai, elvetemült emberek, körülvették a házat, az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd ismerjük őt. 23Akkor kiment hozzájuk az az ember, a házigazda, és ezt mondta nekik: Atyámfiai, ne tegyetek rosszat, hiszen az én házamba jött ez a férfi, ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot! 24Itt van az én hajadon lányom, meg a férfi másodfelesége, kihozom őket, erőszakoskodjatok azokkal, és tegyetek velük, ami nektek tetszik, de ezzel a férfival ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot! 25A férfiak azonban nem akartak ráhallgatni, ezért fogta az az ember a másodfeleségét, és kivitte hozzájuk az utcára. Azok pedig egész éjjel vele háltak, és erőszakoskodtak vele reggelig, és csak hajnalhasadtakor engedték el. 26Reggelre kelve megjött az asszony, de összeesett annak az embernek a háza előtt, akinél az ura volt, és ott maradt, míg világos nem lett. 27Reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtaját, és kijött, hogy útra keljen. Akkor látta, hogy az asszony, a másodfelesége ott esett össze a ház bejáratánál, és keze a küszöbön van. 28Mondotta neki: Kelj föl, és menjünk! De az nem válaszolt. A férfi föltette a szamárra, útnak indult, és hazament. 29Hazaérve kést vett elő, fogta a másodfeleségét, a testét tizenkét darabra vágta, és szétküldte Izráel egész területére. 30Aki csak látta, ezt mondta: Nem történt semmi ilyesmi, nem látott senki ilyet, amióta kijöttek Izráel fiai Egyiptomból, mind a mai napig. Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok és beszéljétek meg!
Szegény lévita! Nem akart pogány városban megszállni, Isten népében keresett menedéket, s mekkorát kellett csalódnia. Isten népében ismétlődik meg Sodoma bűne, s kiderül, hogy Isten népe fiai maguktól semmivel sem jobbak, mint a pogányok. Csak ha nagyon tudatosan figyelünk Istenünkre, és hozzá igazítjuk viselkedésünket, akkor kerülhetjük el azt a szégyent, hogy miattunk káromolják őt a pogányok között (Róm 2,24).
RÉ 51 MRÉ 51
„Öltsétek tehát magatokra…” (Kol 3,12–17) Kol 3,12–17
Most csak a 12. versre tudunk figyelni! Ez a kép, amit gyakran alkalmaz az apostol, a levetkőzés és a felöltözés mozzanatával szemlélteti mindazt, ami Isten választottaival történik, amikor megismerik Krisztust: levetkőzik a régi embert, és felöltözik az új embert (12). Ihletett a kép, tökéletes, mert éppen a lényeget fejezi ki. A bőrünkből nem bújhatunk ki; testben, genetikában, hormonokban, képességekben azok maradunk, akik voltunk; de levetettük a múltban bekoszolódott ruhát (5-9 versek bűnkatalógusa); megfürödtünk, és új ruhát kaptunk. Ez sokkal nagyobb csoda, mintha „kibújva a bőrünkből", testünk „kódrendszere" is megváltozna. Helyette arra kapunk erőt, hogy megtisztulva, átöltöztetve újat kezdjünk, miközben testünkben azok maradtunk, akik voltunk. Persze mégsem, mert a Krisztusban való tiszta ruha már önmagában „jobb közérzetet" ad, amely visszahat minden hajlamunkra, egész testünkre. Ez az evangélium, Krisztusban lehet másként, ebben a testben is!