„...sírtak az Úr színe előtt..." Bír 20,1–28
14A benjáminiak összegyűltek városaikból Gibeába, hogy fölvegyék a harcot Izráel fiaival. 15Azon a napon huszonhatezer kardforgató embert soroztak be a benjáminiak a városokból, Gibea lakosain kívül, ahonnan hétszáz válogatott embert soroztak be. 16Ebből az egész népből hétszáz válogatott ember balkezes volt. Ezek mindnyájan hajszálpontosan tudtak parittyázni, sohasem hibáztak. 17Az izráeli férfiakat is besorozták: Benjáminon kívül négyszázezer kardforgató embert, csupa harcedzett férfit.
18Azután elindultak Izráel fiai, elmentek Bételbe, és ezt kérdezték Istentől: Ki vonuljon föl közülünk elsőnek, hogy megütközzék a benjáminiakkal? Az Úr ezt felelte: Először Júda! 19Elindultak tehát Izráel fiai reggel, és tábort ütöttek Gibeával szemben. 20Kivonultak az izráeli férfiak, hogy megütközzenek Benjáminnal, és csatarendbe álltak fel ellenük az izráeli férfiak Gibeánál. 21A benjáminiak is kivonultak Gibeából, és földre terítettek azon a napon huszonkétezer izráeli embert. 22Akkor a nép, az izráeli férfiak, összeszedték erejüket, és újra csatarendbe álltak azon a helyen, ahol az első napon sorakoztak föl. 23Fölmentek ugyanis Izráel fiai, és sírtak az Úr színe előtt egész estig, és ezt kérdezték az Úrtól: Harcba szálljak-e újból a testvéremmel, Benjáminnal? Az Úr azt felelte: Vonuljatok föl ellene! 24Amikor Izráel fiai a második napon a benjáminiak ellen indultak, 25kivonult velük szembe Benjámin Gibeából a második napon is, és földre terítettek Izráel fiai közül újabb tizennyolcezer embert, akik a kardforgatásban mind jártasak voltak. 26Ekkor elvonultak Izráel fiai mindnyájan, az egész nép; elmentek Bételbe, és ott ültek sírva az Úr színe előtt. Böjtöltek azon a napon egész estig, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be az Úr színe előtt. 27És megkérdezték Izráel fiai az Urat, mert abban az időben ott volt az Isten szövetségének a ládája, 28és Áron fiának, Eleázárnak a fia, Fineás szolgált előtte abban az időben. Ezt mondták: Kivonuljak-e még egyszer harcolni a testvérem, Benjámin ellen, vagy abbahagyjam? Az Úr azt felelte: Vonuljatok föl, mert holnap a kezetekbe adom!
RÉ 141 MRÉ 141
„… engedelmeskedjetek…”(Kol 3,18–4,1) Kol 3,18–4,1
Ez a boldog állapot: amikor az Isten rendjére figyelő engedelmesség áthatja az emberi közösségek szintereit. Ebben a rendben különböző feladatokat és „szerepeket” adott nekünk az Úr. A vezetők is engedelmességre kaptak elhívást, mert csak akkor lehetnek Istennek kedves vezetők, ha engednek az Úrnak. Az már az emberi bűn terméke, hogy mi, testi szemeinkkel a vezetőt, a pozícióban lévőt tartjuk többre az alárendeltnél, pedig mindkét oldal csak az Úrtól kapott szolgálatát végzi. Ez a rend vonatkozik férj és feleség (18-19), szülő és gyermek (20-21), úr és szolga viszonyára (22-25). Ez a rend a „felszabadított” ember életében, minden területen felbomlott, és bizony oka számos házassági, családi és társadalmi válságnak. Nem a helyünkön vagyunk, emberi logikával, gyarló vágyaktól vezérelten, érzelmi alapon éljük az életünket. Pedig más a motor, és más a futómű szerepe a gépjárműben, de mindegyik egy rendnek lett alávetve, ami nélkül nem suhanhat az autó. Ez az isteni rend abban a krisztusi egységben működik, hogy a felek kölcsönösen felelősek egymásért. Nagy kérdés, hogy a „reformpedagógia”, a „forradalmak indulata” (más jelenségeket is említhetnék), hogyan illeszthető bele ebbe az isteni rendbe? Ha elnyomással élünk vissza az isteni renddel, akkor ezek szükségesek; de a dolgok megoldása mégsem ez, hanem a megtérés, és az isteni rendnek való alárendelődés, mindnyájunk boldogsága érdekében.