„...jobb házasságban élni, mint égni” 1Kor 7,1–16
1Amikről pedig írtatok, azokra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. 2A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. 3A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. 4A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. 5Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. 6Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsként. 7Szeretném ugyanis, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. 8A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 9Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.
10A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 11Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével. A férfi se bocsássa el a feleségét.
12A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el. 13És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét. 14Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. 15Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. 16Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet?
10A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 11Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével. A férfi se bocsássa el a feleségét.
12A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el. 13És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét. 14Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. 15Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. 16Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet?
De csak egy kevéssel – tehetnénk hozzá elolvasva az apostol intését. A házasságban meg kell tanulnunk az önfeladásnak és a másik emberért való felelősségvállalásnak azt a fokát, amelyre csak Isten Lelke tehet késszé és képessé. Ahogyan egyik teológiai professzorom mondta: A sikeres házassághoz Isten kegyelmére van szükség. „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!"
RÉ 434 MRÉ 436 Ezsd 7,1–10
„… vele volt Istenének a jóakarata…” (Ezsd 7,1–10) Ezsd 7,1–10
A babiloni foglyok második hazatéréséről olvashatunk itt (Kr. e. 458). A templom I. Dárius korában készült el (515), fia Xerxész (Ahasvérós, 485-465). Őt követte Artaxerxész (464-424). Az ő ideje alatt tér haza, Ezsdrás vezetésével ötezer száműzött, hogy felékesítsék a templomot, és megújítsák a népet. A pogány perzsa király segítette Ezsdrás szolgálatát (1). Ez azonban kevés. Ezsdrást az Úr áldotta meg: Isten jóakarata volt vele. Ez elég. Enélkül azonban minden emberi erőlködés hiábavaló. Az Úr bíztatta fel Ezsdrás szívét arra, hogy kutassa, teljesítse, és tanítsa az Úr törvényét. Az Úr vezetését követve, Ezsdrás szívében eltökélte magát arra, hogy Isten törvényének tanulmányozására, megtartására, és annak tanítására szenteli életét (10). Főpapi származása is erre kötelezte őt (2-5), de önmagában a származás is kevés: kell az Úr indítása, és az ebből fakadó emberi elhatározás. Ezsdrás tudta Isten kegyelméből, hogy minden ember boldog, aki gyönyörködik az Úr törvényében, rendjében, akaratában; boldog az a nép, aki azt megtartja és továbbadja (Zsoltárok 1); tegyük hozzá, még boldogabb az, aki a törvényben meglátja Krisztust, az evangéliumot.