„Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket” 1Kor 7,25–40
25A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. 26Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. 27Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. 28De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. 29Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, 30és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, 31és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik. 32Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. 33Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; 34ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. 35Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. 36Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik hajadon leányával, ha eljár felette az idő, és mégis hajadon marad, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: adja férjhez. 37Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. 38Azért, aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. 39Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. 40Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van.
A gond gyűjtőfogalma mindannak, ami tehetetlenné, lelki vakká és süketté teszi az embert. Megtévesztő jelenség, mert a gondjaival viaskodó embert hőssé emelheti, holott nem más, mint kegyelemre szoruló teremtmény. Aki felismeri gondterhelt állapotát, és gondviselő Istenéhez fordul, megszabadul, és más terheinek hordozásában is részt vállalhat.
RÉ 165 MRÉ 153 Zsolt 32
„… hozzanak szolgálattevőket Istenünk házának…” (Ezsd 8,1–23) Ezsd 8,1–23
Az első hazatérés során (Kr. e. 538) közel ötvenezer ember tért haza. Az Ezsdrás vezette második hazatérés során ennek csak tizede, ötezer embert vállalta az otthoni szolgálatot (Kr. e. 458). Sokan voltak, akik megszokták az idegenben átélt jólétet és biztonságot, és nem kockáztatták azt semmiféle bizonytalanért, még az Úr ügyéért sem (1-14). Éppen ezért feltűnő, hogy a hazatérést vállalók között egy lévitát és templomszolgát sem találtak. A léviták feladata volt Isten Igéjének tanítása a nép között, és a templomszolgákkal együtt részt kellett venniük a templomi szolgálatban. Ők biztosították a nép életének mennyei tartalmát, a földi élet értelmét, az Istennel való kapcsolat nélkülözhetetlen jelenlétét. Léviták nélkül, istentisztelet nélkül, mennyei tartalom nélkül hiábavalóvá az utazás. Ma pedig így próbálunk „utazni". Beszédes, hogy már akkor is úgy kellett külön „összeszedni" a lévitákat. Ma szám szerint sokan vagyunk, de kevés a „származás szerinti", azaz elhívott, odaszánt, alkalmas szolga. Böjtölni kellene (21-23), Krisztus ügyét képviselő, elhívott szolgákért, hogy mi se csavargók, hanem utazók legyünk e világban.