„…tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy” 1Kor 8
1Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. 2Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. 3De ha valaki szereti az Istent, azt már ismeri az Isten. 4Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. 5Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, 6nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. 7Viszont nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. 8Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. 9De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között. 10Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? 11És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. 12Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. 13Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam.
Isten megsemmisítette a bálványok hitelét. Ennek ellenére még ma is vannak, akik bálványként tetszelegnek, és olyanok is, akik bálványimádásra csábítanak. Lelki ártalmakat okozó, újkori „húsosfazekak" portékáját kínálják a világnak. Isten megment a bálványok hatalmától, és erejével szabaddá teszi gyermekeit, hogy mások megmenekülésének segítői lehessenek.
RÉ 155 MRÉ 158
„Vigyázzatok rá, és őrizzétek meg…” (Ezsd 8,24–36 ) Ezsd 8,24–36
A visszakapott ezüst és arany edényeket pontosan leltárazták. Az adatok szerint ezek óriási értéket képviselhettek, tehát jogosan tarthattak rablótámadástól (31). De gyönyörű feladatot kaptak a hazatérők, Isten templomának kincseit kellett megőrizniük a hosszú úton (29). Ez a feladat ma is (2Timóteus 1,14). Ez a kincs az evangélium, a látható ezüstön és aranyon is túlmutató kincs, amit nem emészt meg semmiféle múlandóság (Máté 16,19-21). Ennek a kincsnek megőrzése ma sem veszélytelen, ám kapunk hozzá erőt, oltalmat (31), Szentlelket, sőt még a világi hatóság jóindulatát is kaphatjuk (36). De vannak olyan korok és helyzetek, amikor az életünket kell feláldozni ezért a kincsért. Ez a kincs talán éppen akkor van a legnagyobb veszélyben, amikor úgy gondoljuk, hogy már megérkeztünk. A kincs valóban hiánytalanul megérkezett a szent városba, a templomba, de a feladat még csak ezután kezdődött (33-34).