„Nem vagyok szabad?” 1Kor 9,1–6
1Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? 2Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban.
3Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálgatnak. 4Vajon nincs-e szabadságunk arra, hogy együnk és igyunk? 5Nincs-e szabadságunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? 6Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs szabadságunk arra, hogy ne dolgozzunk?
3Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálgatnak. 4Vajon nincs-e szabadságunk arra, hogy együnk és igyunk? 5Nincs-e szabadságunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? 6Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs szabadságunk arra, hogy ne dolgozzunk?
Pál a kérdőmondat hangsúlyával nyomatékosítja a Krisztustól elnyert szabadság ajándékának eleven működését. Krisztus követése és engedelmes szolgálata nyomán mint megszabadított ember tevékenykedik. Őt nem kötelezi el a bálványteremtők véleménye, sem babonás szokások, előítéletek avagy pletykák. Őt igazolja Krisztus: apostoli szolgálata és gyülekezetépítő eredményei által.
RÉ 469 MRÉ 447
„… összekeveredett a szent mag…” (Ezsd 9 ) Ezsd 9
Rádöbbentek, hogy valamit tenni kell azért, hogy a nép ismét közösségben élhessen az Úrral. Valamit tenni kell! Ezt nem elég megállapítani, hanem egyértelmű lépéseket kell tenni. A megújulás először lehatárolódással kezdődik (1-2). Ez az én kertem, a kerítésen belül pedig nyírom a füvet, gondozom a növényeket, még akkor is, ha a szomszéd kertje gazos. Kell a kerítés, hogy legalább az én kertem megújulhasson. Egyébként mindkettőnk területe belefullad a gazba. Ez a kerítés-építés határozottan elkezdődött Ezsdrás idejében. Nem lehetett tovább várni: nem kötöttek házasságot idegenekkel, nem tekintettek idegen népek istentiszteletére, ruhájukat megszaggatva vallották meg korábbi ilyen bűneiket (3-4), és Ezsdrás közbenjáró könyörgésével kérték az Úr segítségét az új kezdethez (5-15). Arról van szó, hogy nyitni, belső megújulás, hitbeli, igei megerősödés nélkül életveszélyes mutatvány. Csak az lehet krisztusi, aki már megtanulta az Isten törvényét, Igéjének igazságát (János 17,17), és naponta könyörög erőért annak betöltésére. De „jaj" annak, aki „törvényes zártságban" marad! Annak éretlen a hite, az „tejbe papin" él.