előző nap
következő nap

„…mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” 1Kor 9,19–23

19Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. 20A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. 21A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. 22Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. 23Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.
Egyetlen feladatot teljesít Pál: hirdeti az evangéliumot. A gyülekezet pedig Isten szava szerint él, hűségesen hordozza azt, és viszi a jó hírt a még távol lévőkhöz is. Az apostol az evangélium elfogadtatásáért és a korinthusi gyülekezethez hasonló közösségekért korlátokat is képes átlépni. Egyedül Isten tekintélye nem csorbulhat. Így kelt életre az egyház missziója a legelesettebbek között.

RÉ 470 MRÉ 374

„Váljatok külön az idegen asszonyoktól…” (Ezsd 10,10–44 ) Ezsd 10,10–44

Nagy kérdés: kivágni a fekélyt, vagy megtűrve, gyógyítgatni azt. Persze a megelőzés a legfontosabb; de mit tegyünk, ha már lüktet a fekély. Likvidáljuk a bajt okozót, vagy szeretve, kockázatokat vállalva meggyőzzük őt? Akkor a törvény szerint cselekedtek (3), kiirtották a fekélyt, és azt is, aki másként tett volna (8). Számba vették, és elbocsátották az idegen asszonyokat. Így tisztították meg magukat. Belegondolok: kapóra jöhetett ez a rendelet azoknak, akik amúgy is válni akartak volna. Az Úr eredeti gondolata nem a válás (Malakiás 2,15-16; Máté 19,8). Az Úr evangéliumból következő parancsa az, hogy ne legyünk hitetlenekkel felemás igában (2Korinthus 6,14), de ha a hitetlen házasságban, közben valamelyik fél megtér, a hitetlen meg van szentelve a hívő által, tehát a hívő nem válhat, sőt Isten kegyelméből feladata, hogy vezesse hitre a hitetlent (1Korinthus 7,14). Mindig nagyobb feladat úgy megtisztulni, hogy nem metéljük ki a rákos daganatot. A törvény metél, az evangélium kockázatot, és újjászülő csodát várva gyógyít; bár Isten tökéletes rendjére ugyanolyan határozottsággal felhívja a figyelmet.