„Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni…” 1Kor 10,1–13
1Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, 2és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. 3Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, 4és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. 5De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. 6Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. 7Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani." 8De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. 9Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. 10De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. 11Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. 12Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! 13Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.
Embert meghaladó kísértések között magukat mindenhatónak érző emberek is elveszíthetik önbizalmukat és erejüket. A mindenhatóság helyett marad a kényszerű bizonyítási vágy, a kudarc és a szégyen. Megszólal a vigasztaló ígéret: Isten hűséges, és megmutatja a kísértésből kivezető utat. Bízzuk rá magunkat a legnehezebb helyzetben is!
RÉ 95 MRÉ 95
„A király megadta ezt nekem, Istenemnek hozzám való jóakarata folytán…” (Neh 2,1–10) Neh 2,1–10
Nem véletlen, hogy Nehémiás a perzsa király, Artaxerxész (Artahsasztá) pohárnoka lehetett (1). Ezzel is terve volt az Úrnak. Ha valamit elérhettél, nem magadért kaptad. Nehémiás hittel készült az alkalmas pillanatra, hogy jól szóljon, bölcs legyen, és a „szent ügyért" Istennek kedves módon lobbyzzon. Szomorúsága, amit észrevesz a király, nem mímelt szomorúság (2), hanem valós; lehet-e jókedvű a hívő ember, amikor az Úr ügye romokban hever? Nehémiás nem kertel, elmondja baját, amikor rákérdeznek (3). Közben magában végig imádkozik, hogy higgadt és bölcs maradhasson (4). Most van az alkalmas pillanat, itt nem állhat meg: konkrét lépéseket tesz a rá bízott ügy érdekében! (5-8). Ez az ügy az Úr ügye: Krisztus, a megváltás. Ennek „csak" előképe a szent város felépítése. Minden egyéb ügyért való lobby kétséges. Íme, azonnal ellenségek is támadtak (10). Ahol azonban az Úr ügyében munkálkodnak, ott előbb-utóbb erőtlenné válik az ellenség.