„Megütközésre ne adjatok okot…” 1Kor 10,23–11,1
23Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. 24Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.
25Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból, 26mert „az Úré a föld és annak teljessége". 27Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. 28De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús", ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. 29Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? 30Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? 31Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! 32Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának; 33mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
11,1Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak.
25Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból, 26mert „az Úré a föld és annak teljessége". 27Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. 28De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús", ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. 29Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? 30Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? 31Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! 32Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának; 33mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
11,1Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak.
A Krisztust követők élete szem előtt van. Sokan ítélkeznek felettünk: mennyire „fénylik a mi világosságunk az emberek előtt" (Mt 5,16). Botránkoznak, káromolják az Isten nevét, vagy dicsőítik őt? Hogy mire indulnak saját lelkiségük alapján, az ő felelősségük, de hogy mi mire késztetjük őket, az a miénk. Nem lenne szerencsés állandóan a megfelelés kényszerének engedni, de tisztán, következetesen,szentül, a Lélek indíttatásainak engedve kellene élni.
RÉ 441 MRÉ 383
„Helyreállították Jeruzsálemet egészen a széles városfalig…” (Neh 3) Neh 3
Nehémiás pásztor és vezető egyszerre. Ez az Ige elvárása egy vezetőtől: a kettő egysége. Külön, külön még mindegyik teljesíthető, a kettőt együtt megvalósítani azonban nagy kihívás. Könnyű vezetni hatalommal és parancsszóra, és könnyű pásztorolni, ha a vezetés felelőssége nem rajtam van. - Nehémiás egyeztet, és mindenkit a saját háza közelében bíz meg a várfal javítására. A jó vezető érdekeltté, érintetté tesz a munkában. - Nehémiás nem kényszeríti azokat az előkelőket, akik ebben a helyzetben nem fogják meg a kétkezű munka végét (5). Elég nagy minősítés és büntetés nekik az, hogy kívül maradnak a közös ügyön. Döbbenetes, amikor valaki nem „érzi", hogy most be kellene állni a sorba, és nem „szép ruhában" tetszelegni. Az ilyenek aztán az eredménynél ünnepi beszédet akarnak mondani. - Jelenlétünk és munkánk mindig fájhat másoknak. Ezért az ellenség itt is megjelenik. Módszereik ma is ismertek: megfélemlítés, zsarolás, gyalázkodás és elbizonytalanítás. A legnagyobb kegyelem azonban, amikor valaki ellenségeskedés nélkül, csendesen, és nem „dominánsan" tud áldássá lenni. Mindig a ránk bízott ügynek engedjünk teret, és ne magunknak.