"Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint." 1Kor 15,1–11
1Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. 2Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hivőkké. 3Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. 4Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon, 5és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. 7Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 8Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. 9Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. 10De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké.
Nagypéntek
Az evangélium, vagyis az örömhír egy halálesetről szól. Mondhatjuk, hogy ez emberileg nézve elég furcsa, szokatlan. Még csak nem is az ellenségünk haláláról van szó, hanem az értünk született Isten Fiáról, Krisztusról üzen az Írás (3). Mi teszi ezt örömhírré? Az, hogy Krisztus a mi bűneinkért halt meg, s a halál nemtudta őt foglyul ejteni. A bűnnel együtt a büntetést is elvette, s legyőzte a halált.
RÉ 346 MRÉ 214 Zsolt 22
„Isten törvénye szerint élünk…” (Neh 10) Neh 10
Polgári és vallási vezetők, valamint az egész nép elhatározta, hogy megtartják a mózesi törvény előírásait (1). Ezt okiraton rögzítették, és átok terhe alatt, esküvel kötelezték magukat az engedelmességre (30). Azóta sokat változott a világ. A szabadság mindenek fölé emelte az embert, aki elfelejtette Istent, leválasztotta a földről a mennyet, a világról az egyházat. Maradt ugyan az emberi törvény arra nézve, hogy védje szabadságomat, ha azt a másik ember fenyegetné, egyébként mindent szabad. Az ember mégis boldogtalan, kiégett; valódi közösségek nincsenek; a vallás csak pótlék; az egyház csak funkcionál; legfeljebb ismét a törvény biztonsága, és az ítélkezés öröme marad. Ez a nagypénteki diagnózis.