„Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni…” ApCsel 2,1–13
1Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.
5Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. 6Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? 8Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: 9pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól." 12Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?" 13Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg."
5Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. 6Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? 8Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: 9pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól." 12Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?" 13Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg."
A Szentlélek által pünkösdkor a tanítványok előtt megvilágosodott Krisztus kereszthalálának és feltámadásának értelme és titka. Ezután elkezdték bátran hirdetni Isten „felséges dolgait". Úgy hirdették az üzenetet, hogy azt mindenki megértette, és háromezer ember megtért. Imádkozzunk azért, hogy bátran és érthetően hirdessék az evangéliumot.
RÉ 374 MRÉ 272
„… nem hajtott térdet, és nem borult le…” (Eszt 3) Eszt 3
Mordokaj nem hajt térdet Hámán előtt, mert zsidó (5), ezért Istennek kijáró tiszteletben nem részesít senkit. A hívő ember tisztel mindenkit, engedelmes az elöljáróinak, de nem istenít senkit, és főként zsarolni nem hagyja magát (2). Ennek persze következményei vannak. Döbbenetes hogy mire képes az emberi indulat, nyomában hazugságokkal és rágalmakkal (8-9). Akit pedig nem tudnak megtörni a hatalmak, arra halál vár. Milyen lélek van bennetek, kérdezte Jézus Krisztus, amikor a tanítványok egy egész falut akartak kiirtani indulatukban (Lukács 9,55). Hámán és emberei a gyilkos parancs kiadása után leülnek falatozni (15): mulatunk, miközben más halálosan szenved, miattunk. Két oldalról szemléljük a megengedhetetlent. Gyilkos indulatra szándékosan soha ne adjunk okot. Amikor másokban lobban fel a gyilkos indulat, azokat időben figyelmeztessük. Ugyanakkor Jézus Krisztus elhordozta az ember minden gyilkos indulatát. Aki újjászületett, az megnyugszik, megbékél, megbocsát: kiáll hite mellett, de nem kekeckedik feleslegesen; szolgál és nem dominál.