előző nap
következő nap

„Miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek…?” ApCsel 5,1–11

1Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, 2és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. 3Péter azonban így szólt: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? 4Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek." 5Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. 6Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették.
7Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. 8Péter megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: „Úgy van, ennyiért." 9Péter erre így szólt hozzá: „Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged." 10Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. 11Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. 
Tiszták-e a pénzügyeink családunkban, munkahelyünkön és a gyülekezetben? Milyen „áron" szerezzük pénzünket és milyen célokra költjük azt? A pénz önmagában nem tisztátalan. A tiszta szívű embernek szent a pénzkezelése is. Fordítsdhavonta jövedelmed tizedét Isten ügyére! Mennyi pénzed lenne, ha az Úrnak adott havi összeg tízszereséből kellene megélned?

RÉ 403 MRÉ 328

„…szép vagy kedvesem…” (Énekek 4) Énekek 4

MILYEN A MENYASSZONY, ÉS MIÉRT LESZ FELESÉGGÉ? A vőlegénynek a legszebb (1-7), nemcsak a lelke, hanem a teste is: formás, illatos, kívánatos, úgy, ahogy senki másé. A menyasszonynak mindene szép, semmi hibát nem talál benne a vőlegény (7).[1] A menyasszony szép, de ő a vőlegényé, illetve a feleség a férjéé: egy testté lettek, birtokolják egymást, egy olyan viszonyban, ami senki más emberrel nem jöhet létre, csak azzal az eggyel. Akkor van áldás egy házasságon, ha a volt menyasszonyunk, 30 és 50 év után is olyan gyönyörű és kívánatos számunkra, mint amilyen akkor volt, amikor észrevettük, megdobbant láttára a szívünk (9-11), és kihívtuk őt más férfitekintetek sűrűjéből a saját kertünkbe (12-16). Ezzel azt is vállaljuk, hogy gondoskodunk róla, egy életen át, ő, pedig fészek-meleget teremt nekünk. Lehetnek kísértéseink, de eleve lehetetlen, hogy még másvalakivel ugyanezt átéljük. Ez olyan lenne, mint más poharából inni, hogy csak a legenyhébb példát említsem.


[1] A menyasszony megdobbantotta a vőlegény szívét (9-11). Ezért a vőlegény hívja a menyasszonyt (8), felelősen felvállalja őt, birtokba és oltalmába veszi. Lehozza a hegycsúcsról, más férfitekintetek színpadáról, oroszlánok barlangjából, ahol szépségét mindenki látja és kívánja, és bezárt kertbe viszi, ahol csak az övé lesz (12-16). Ebben a kertben mindene meglesz, gránátalma, élő víz, sokféle gyümölcs, gazdag egzisztencia.