„Az Úrban hívők száma egyre növekedett…” ApCsel 5,12–16
Kísértésünk, hogy gyülekezeteinkben a statisztikák határozzák meg lelkiállapotunkat. Örvendezünk, ha sokan vagyunk, viszont kétségbeesünk, ha kevesen. Az ige viszont azt mondja: „…növekedjetek a kegyelemben…” (2Pt 3,18). Növekedni fog utána a gyülekezet számban és anyagiakban is, de ez „csak” következménye a lelki növekedésnek. Jézus nem a létszámot fogja számon kérni, hanem azt, hogy engedelmeskedtél-e neki.
RÉ 9 MRÉ 9„Nyiss ajtót kedvesem…” (Énekek 5) Énekek 5
MI A HÁZASSÁG EGYIK NAGY ELLENSÉGE? A házasságban a legnagyobb próbatétel a közöny. Minden kísértésnél veszélyesebb. Peregnek a hétköznapok, igyekszünk helyt állni, és a legfontosabb emberre, a házastársunkra már nincs erő, idő, türelem. Mindent megszürkít a megszokás és a mindennapok pergése. Bizony sok panaszt hallottam már arról, hogy tíz éve nem érintette meg az egyik házastárs a másikat: „hosszú évek óta nem nyúlt hozzám; csak élünk egymás mellett”. Ezt a közönyt most a feleség szempontjából írja le az Ige, de mindkét felet veszélyezteti.[1] A férj bebocsáttatást kért feleségéhez, de az nem engedte be, maga akart maradni éjszaka, ezért hiába zörgetett a férj (2-4). Amikor pedig a feleség meggondolta magát, a férj már elment (5-6). Ekkor döbben rá a feleség, milyen fontos számára a férje (6-8), és nincs nála különb férfi (9-16). Keresésére indult az éjszakába, de egyedül kiszolgáltatottá, sebezhetővé vált (7). Világossá lett az Ige üzenete: nem élhetek anélkül, akivel egy testté szőtt az Isten. Nem elég egyszer ajtót nyitni egymásnak, hanem folyamatosan figyelni kell arra, hogy nyitva maradjon ez az ajtó: Isten felé, és a hitvestársam felé.
[1] A magyarázók szerint az ötödik fejezet első verse még a nászéjszaka leírása, de a második verstől már férjről és feleségről beszélhetünk, mégpedig úgy, hogy az első és második vers között hosszabb idő telhetett el. Közben a feleség közönyös lett férje iránt, amit a feleség álma szemléltet (2-4).