„…akiket börtönbe vetettetek,… tanítják a népet” ApCsel 5,17–32
17Ekkor megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és irigység fogta el őket. 18Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. 19De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: 20"Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét."
21Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. 22A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették: 23"A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk." 24Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez? 25De valaki odament és jelentette nekik: „Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet." 26Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. 27Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: 28"Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét."
29Péter és az apostolok így válaszoltak: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. 30A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. 31Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. 32Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki."
21Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. 22A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették: 23"A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk." 24Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez? 25De valaki odament és jelentette nekik: „Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet." 26Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. 27Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: 28"Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét."
29Péter és az apostolok így válaszoltak: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. 30A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. 31Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. 32Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki."
Általában azt tekintjük szabadnak, aki azt tehet, amit éppen akar, s rabnak azt, akinek korlátozva vannak a jogai. Jézus azonban erről így tanít: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" (Jn 8,36). Rab viszont az, aki bűneinek és megkötözöttségeinek a fogságában él. A nagypénteki tárgyaláson kit tartasz az igazi fogolynak, Jézust vagy Pilátust? Te már szabad vagy?
RÉ 275 MRÉ 313
„Szép vagy kedvesem…” (Énekek 6) Énekek 6
MIRE VAN SZÜKSÉGE FELESÉGÜNKNEK? Mi férfiak olyan tramplik tudunk lenni, ahogy telik az idő, nemcsak abban, hogy elhagyjuk magunkat, hanem abban is, hogy érzelmileg elszürkülünk, kiégünk. Egy ismerősöm mesélte, hogy a felesége naponta többször megkérdezi tőle, szeretsz? Nincs ennél nagyobb dolog, de nehogy válasz nélkül hagyjuk ezt a fontos kérdést. A férfi dicséri párját, észreveszi, megnevezi, sorolja szépségét. Ezzel életben tartja a szerelmet a házasságban is. Nézzük csak meg, milyen szépeket mond a feleségére, korabeli képeket, hasonlatokat felhasználva: gyönyörű vagy, ámulatba ejtesz. Lehet sok szép nő körülöttem (8), de az egyetlen Te vagy (9), „galambom csak egy van", aki tökéletes, aki ragyog (10). Felmerül a kérdés: hány éve vagy házas te férfiú, és mikor mondtál utoljára ilyeneket a feleségednek, az egyetlenednek? Legalább kezdd el mondani, és aztán hosszú évek után is észreveszed, hogy még mindig Ő az a „bombázó" (bocsánat, de szándékos a kifejezés), akibe egykor, az Isten vezetése szerint, beleszerettél.