„…ha emberektől való ez a szándék…, akkor megsemmisül” ApCsel 5,33–42
33Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük. 34De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette az embereket. 35Azután így szólt a nagytanácshoz: „Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. 36Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek. 37Azután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. 38A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; 39ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok."
Azok hallgattak rá, 40előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket. 41Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; 42és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként.
Azok hallgattak rá, 40előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket. 41Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; 42és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként.
Bölcs volt-e Gamáliél? Valójában langyos diplomata volt! Urunk ma is erre tanít: „Aki nincs velem, ellenem van…” (Lk 11,23). „…legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem…” (Jak 5,12). Sohase hallgasd el egyértelmű bizonyságtételedet, és Megváltód sem hallgatja el nevedet mennyei Atyánk előtt!
RÉ 270 MRÉ 400
„Ott ajándékozlak meg szerelmemmel…” (Énekek 7) Énekek 7
MIT MOND AZ ÉNEKEK ÉNEKE A TESTI SZERELEMRŐL? Rendszeresen, szerelmesen meg kell vele ajándékoznunk egymást (13). Azt illeti rendszeres szerelmünk, aki a miénk: „szerelmesem, neked tartogattam" (14). A házasság medrében szabadon és boldogan adatik nekünk a testi szerelem. Hangsúlyozzuk: testi szerelemről van szó, mert az Ige végig ezt hangsúlyozza, dicsérve, érintve párja minden testrészének szépségét (1-10), persze a testben mindig ott van a lélek, az egész ember. Nagyon fontos üzenet: párunk teste mindig szép nekünk, még „aszaltan" is, ahogy a friss és „az aszalt mandragóra is illatozik" (14): hiszen ő hozzánk tartozik, egy testté lettünk. Ebből az igei igazságból azonban egy feladat következik: figyeljünk oda magunkra, mert nem mindegy, hogyan aszalódunk az idő múlásával, ezzel is megakadályozva azt a kísértést, hogy a friss mandragóra illatára figyeljen fel a társunk.[1] Az Énekek éneke kihangsúlyozza a testi szerelem szükségességét, jótékony hatását, de határait is. Tudjuk, ez nélkülözhetetlen része a férfi-nő kapcsolatnak; de egy házasság kiteljesedéséhez ennél sokkal több kell: felülről való áldás, megváltottság, Krisztus. Ezért mondja Ravasz László, hogy az Istennek kedves férfi-nő kapcsolat nem dialógus, hanem trialógus.
[1] A férfi olyan helyre hívja kedvesét, ahol csak ők vannak (12-13), mert mindez csak rájuk tartozik, senki más emberfiára nem; ezért a testi szerelem fontos, nélkülözhetetlen, de nem baj, ha „tabu"; nem kell egy határon túl beszélni róla.