"...mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett." ApCsel 6,1–7
5Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát; 6az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. 7Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.
Az egyház legfontosabb feladata az imádkozás és az ige szolgálata. Ezt nem hátráltathatja még a másik szent feladat sem, a szeretetszolgálat. Az ősegyház gyorsan és igazságosan lépett. Azonnal szolgálatba állítottak hét férfit. Ők lélekkel és bölcsességgel teli emberek voltak. Nem a rangjuk, csak a feladatkörük volt más, mint az apostoloké. Nem az-e egyházunk gyöngeségének egyik oka, hogy igehirdetőinkre annyi egyebet terhelünk?
RÉ 372 MRÉ 253 Zsolt 23„… erős a szeretet…” (Énekek 8) Énekek 8
MELYEK A HÁZASSÁG LEGNAGYOBB KIHÍVÁSAI? Szenvedélyesen szeretni, de mégis józanul szeretni azt, akit az Úr nekünk adott: mintha bort ittunk volna. Folyamatosan szeretni, a szeretetet állandóan kimutatni, ebben nem meglankadni (1-4). Lobogva szeretjük párunkat még mindig? (6). Legyőzhetetlenül szeretni, mint ahogy ebben a világban legyőzhetetlen a halál. Nem történhet olyan, ami a másik iránti hűségünket megingathatná, mert összetartozásunk olyan erős,[1] mint a halál (6-7). Ehhez mennyei erő kell; annak az ereje, aki még a halálnál is erősebb volt, mert feltámadásával legyőzte a halált. A boldogságot megtapasztalva szeretni: rádöbbenni arra, hogy én a másik mellett boldog vagyok, mert van valaki a világon, akinek feltétel nélkül át merjük adni magunkat (8-10).[2] Mennyire nem merjük megosztani a lényünket, még a párunkkal sem.[3] – Íme, milyen gyönyörű feladat, eleget tenni a házasságban, évtizedek múlva is ezeknek a szent kihívásoknak.
[1] Több képet villant fel a szeretet erejére az Ige: erős, mint a halál, mint egy feltörhetetlen pecsét, mint az elsodorhatatlan part.
[2] Önmagunkat feltétel nélkül átadni valakinek, nagy „merészség”, de ezt mégis megtenni, és a másiktól is megtapasztalni: a legnagyobb boldogság. Aki ezt a kölcsönös önátadást a házasságban átéli, az valóban „érett” személyiség, minden tekintetben felnőtt ember, mi több, hívő ember.
[3] Óvó szeretettel szeretni, büszkének lenni, vigyázni a szőlőnkre, más tekinteteknek nem kiszolgáltatni (11-14), mert nagy dolog, ha észreveszik párunk szépségét (13), de nagy baj, ha ezt ő provokálja ki: ekkor ugyanis elhanyagoltuk a szőlőnket. Ez a mi hibánk.