"Megjelentek azonban néhányan....és vitatkoztak Istvánnal" ApCsel 6,8–15
11Ekkor felbújtottak embereket, akik ezt mondták: „Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent." 12Ezzel fellázították a népet, a véneket és az írástudókat, rárohanva elfogták őt, és a nagytanács elé hurcolták. 13Hamis tanúkat is állítottak, akik ezt mondták: „Ez az ember állandóan e szent hely és a törvény ellen beszél. 14Hallottuk is, amikor azt mondta, hogy az a názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk." 15Ekkor a nagytanácsban ülők mind rátekintettek, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé.
Az evangélium szellemi erő. Szellemi eszközökkel nem tudnak ellenállni neki, ezért nyúlnak erőszakhoz és hamis tanúzáshoz. Olyan jelenség ez, amely végigkíséri az egyház történetét napjainkig.István ellenfelei nemcsak hallották Isten beszédét, hanem meghökkenve találkoztak Isten világával, amikor István arcát olyannak látták, mint egy angyalét. Imádkozzunk kegyelemért és erőért, hogy sugározzék rólunk valami, ami túlmutat a hétköznapokon.
RÉ 265 MRÉ 397
„… terhemre van, fáraszt elviselni…” (Ézs 1) Ézs 1
Szanhérib, Asszír király Kr. e. 701-ben a déli országrészt is lerohanta (5). Miért? Mert Isten népe elhagyta Urát (2). Ezt az ökör és a szamár soha nem teszi (3). Egészen megromlott ez a nép. Olyanná lett, mint Sodoma és Gomora (6-9). Az Úr pedig nem tűri tovább a bűnt és az ünneplést! Elég volt abból, hogy a nép megtartja az istentiszteletet, bemutatja az áldozatokat, de életük tele van tisztátalansággal (10-17), a társadalom igazságtalansággal (21-28), az istentisztelet pedig idegen istenek tiszteletével (19-31). Döbbenetes diagnózist fogalmaz itt meg az Úr Igéje: fárasztó lett az istentisztelet, mert gépies cselekménnyé torzult; terhessé lett, mert újabb súlyokat rak az emberekre, ahelyett, hogy erőt adna a hétköznapi terhek elhordozásához; feleslegessé szürkült, mert nem hatja át a hétköznapokat. Még az Úrnak is terhére van az üres rítus, a lényeg nélküli vallás, az embertelen hit. Isten Krisztusban megmutatott emberszeretetét nem lehet embertelen teológiával és hitgyakorlattal továbbadni. Hányszor tapasztaltuk már azt, hogy fárasztó, ami az istentiszteleten történt; megterhel, ami a testvérek közösségében megesett; lever, ami az egyházban végbement; ahelyett, hogy erőt, reményt, és örömöt adna.[1]
[1] Sajnos sokszor a legfárasztóbb, legterhesebb dolog „istenes emberek” között lenni, mert nem létezik azoknál makacsabb, önhittebb, kormányozhatatlanabb társaság. - Minél több büntetést kapnak ezek, annál makacsabbak, mondja az Ige.