"Azt gondolta, megértik a testvérei, hogy Isten az ő keze által szabadítja meg őket. De nem értették meg." ApCsel 7,1–29
1A főpap megkérdezte: „Valóban így van ez?" 2Ő erre így szólt: „Atyámfiai, férfiak és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, 3és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet mutatok neked. 4Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Isten áttelepítette őt onnan erre a földre, amelyen ti most laktok. 5Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki adja azt birtokul és majd utódjának, pedig nem volt gyermeke. 6Így mondta meg Isten, hogy utódja jövevény lesz idegen földön, és rabszolgává teszik, és nyomorgatják négyszáz esztendeig. 7De ezt a népet, amelynek szolgálnak, ítélettel sújtom, így szólt az Isten, ők pedig ezek után kiszabadulnak, és szolgálni fognak nekem ezen a helyen. 8A körülmetélés szövetségét is adta neki. Így nemzette Ábrahám Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon, Izsák pedig Jákóbot, Jákób viszont a tizenkét ősatyát.
9Az ősatyák pedig féltékenykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba, de az Isten vele volt. 10Megszabadította őt minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, és kormányzóvá emelte Egyiptom és a fáraó egész háza fölé. 11Éhínség jött egész Egyiptomra és Kánaánra, és olyan nagy nyomorúság, hogy atyáink sem találtak élelmet. 12Amikor azonban meghallotta Jákób, hogy van gabona Egyiptomban, elküldte atyáinkat. Először csak ez történt, 13de József a második alkalommal megismertette magát testvéreivel, és így a fáraó tudomására jutott József származása. 14József ekkor magához hívatta atyját, Jákóbot és hetvenöt főből álló egész rokonságát. 15Lement tehát Jákób Egyiptomba, aztán meghalt ő is, meghaltak atyáink is. 16Átvitték őket Sikembe, és elhelyezték abban a sírban, amelyet Ábrahám ezüstpénzért vásárolt Emór fiaitól Sikemben.
17Amint közeledett az ígéret teljesülésének ideje, amelyet Isten kijelentett Ábrahámnak, elszaporodott a nép, és megsokasodott Egyiptomban. 18De akkor más lett a király Egyiptomban, és ő nem tudott Józsefről. 19Ez a király álnokul bánt népünkkel, és azzal nyomorította meg atyáinkat, hogy kitétette csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. 20Ebben az időben született Mózes, aki kedves volt az Istennek. Három hónapig nevelték az apja házában, 21amikor pedig kitették, a fáraó leánya felvette, és saját fiaként neveltette. 22Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben.
23Amikor pedig betöltötte a negyvenedik életévét, az a gondolat támadt szívében, hogy meglátogatja testvéreit, Izráel fiait. 24Amikor meglátta, hogy az egyiket bántalmazzák, védelmére kelt, bosszút állt az elnyomottért, és leütötte az egyiptomit. 25Azt gondolta, megértik a testvérei, hogy Isten az ő keze által szabadítja meg őket. De nem értették meg. 26Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük, békességre intette őket, és ezt mondta: Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást? 27De aki bántalmazta felebarátját, elutasította őt, és ezt mondta: Ki rendelt fölénk téged fejedelemmé és bíróvá? 28Talán meg akarsz ölni bennünket, mint ahogyan tegnap megölted az egyiptomit? 29Mózes ezt a beszédet meghallva elmenekült, és jövevény lett Midján földjén, ahol két fia született.
9Az ősatyák pedig féltékenykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba, de az Isten vele volt. 10Megszabadította őt minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, és kormányzóvá emelte Egyiptom és a fáraó egész háza fölé. 11Éhínség jött egész Egyiptomra és Kánaánra, és olyan nagy nyomorúság, hogy atyáink sem találtak élelmet. 12Amikor azonban meghallotta Jákób, hogy van gabona Egyiptomban, elküldte atyáinkat. Először csak ez történt, 13de József a második alkalommal megismertette magát testvéreivel, és így a fáraó tudomására jutott József származása. 14József ekkor magához hívatta atyját, Jákóbot és hetvenöt főből álló egész rokonságát. 15Lement tehát Jákób Egyiptomba, aztán meghalt ő is, meghaltak atyáink is. 16Átvitték őket Sikembe, és elhelyezték abban a sírban, amelyet Ábrahám ezüstpénzért vásárolt Emór fiaitól Sikemben.
17Amint közeledett az ígéret teljesülésének ideje, amelyet Isten kijelentett Ábrahámnak, elszaporodott a nép, és megsokasodott Egyiptomban. 18De akkor más lett a király Egyiptomban, és ő nem tudott Józsefről. 19Ez a király álnokul bánt népünkkel, és azzal nyomorította meg atyáinkat, hogy kitétette csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. 20Ebben az időben született Mózes, aki kedves volt az Istennek. Három hónapig nevelték az apja házában, 21amikor pedig kitették, a fáraó leánya felvette, és saját fiaként neveltette. 22Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben.
23Amikor pedig betöltötte a negyvenedik életévét, az a gondolat támadt szívében, hogy meglátogatja testvéreit, Izráel fiait. 24Amikor meglátta, hogy az egyiket bántalmazzák, védelmére kelt, bosszút állt az elnyomottért, és leütötte az egyiptomit. 25Azt gondolta, megértik a testvérei, hogy Isten az ő keze által szabadítja meg őket. De nem értették meg. 26Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük, békességre intette őket, és ezt mondta: Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást? 27De aki bántalmazta felebarátját, elutasította őt, és ezt mondta: Ki rendelt fölénk téged fejedelemmé és bíróvá? 28Talán meg akarsz ölni bennünket, mint ahogyan tegnap megölted az egyiptomit? 29Mózes ezt a beszédet meghallva elmenekült, és jövevény lett Midján földjén, ahol két fia született.
István hosszú beszédében Izráel történetén keresztül megmutatta az ember hűtlenségét és Isten mindig megújuló jóságát azért, hogy ebből kiindulva eljusson Isten jóságának legújabb jeléhez, Jézushoz. Rögös az egyház útja, de Isten mindig megvalósítja terveit. Ezért kell ma is bátran haladnunk. Isten őrizzen meg attól, hogy vakok legyünk az ő jóságára.
RÉ 80 MRÉ 80
„… hadakozást többé nem tanul…” (Ézs 2,1–5 ) Ézs 2,1–5
Köszönjük Urunk, hogy minden tévesztésünk és engedetlenségünk ellenére tovább viszed ügyedet. Ez a kegyelem, hogy minden emberi nyomorúságunk ellenére, Ő továbbra is csodásan működik. Minden egyházi ember nyomorúsága ellenére, minden hívő ember gőgje és tévesztése ellenére az Úr tovább viszi ügyét, sőt alkalmassá tesz bennünket, hogy adott helyzetekben mégis az Ő eszközei lehessünk! Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr háza (2). Minden nép belátja, hogy az Úr az Isten, ezért megfogadják szavát (3). Nincs többé min vitatkozni és harcolni, ezért senki hadakozást többé nem tanul (4). Az Úr világosságában ilyenné lesz az ember. Krisztus visszajövetelével ez az ország jön létre. Jó ezt hallani, mert mióta a világ ilyen világ, azóta ezer módon és helyen tanítják a hadakozást, legyen az katonaiskola, vagy menedzsment, teológia, vagy jog: minden hadakozni tanít. Az Úr világosságában felülről adatik az igazság belátása. Nincs többé min vitatkozni, és hadakozni.