"Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor ezt mondták:Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt küldte el az Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által" ApCsel 7,30–53
30Negyven esztendő elteltével a Sínai-hegy pusztájában megjelent neki egy angyal csipkebokor tüzének lángjában. 31Amikor Mózes meglátta, csodálkozott a látomáson, de amint feléje tartott, hogy megnézze, megszólalt az Úr hangja: 32Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Mózes megrémült és nem mert odanézni; 33az Úr pedig ezt mondta: Oldd le a sarut a lábadról, mert ez a hely, amelyen állsz, szent föld. 34Látván láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam sóhajtozását, le is szálltam, hogy megszabadítsam őket. És most jöjj, elküldelek Egyiptomba.
35Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt küldte el az Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban. 36Ez hozta ki őket, ez tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. 37Ez az a Mózes, aki azt mondta Izráel fiainak: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek közül, hozzám hasonlót. 38Ez az, aki ott volt a gyülekezet előtt a pusztában atyáink és az angyal között, aki szólt hozzá a Sínai-hegyen: ő vette át az élő igéket, hogy átadja nekünk. 39Neki nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elutasították maguktól, és visszafordultak szívükben Egyiptom felé, 40amikor ezt mondták Áronnak: Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak, mert ezzel a Mózessel, aki minket kivezetett Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi történt. 41Elkészítették a borjút azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és gyönyörködtek kezük munkájában. 42Isten pedig elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket arra, hogy imádják az ég csillagseregét, ahogyan meg van írva a próféták könyvében: Véres- és égőáldozatot hoztál-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izráel háza? 43Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát és a Romfa isten csillagát, azokat a képeket, amelyeket készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Száműzlek ezért titeket Babilonon túlra."
44A Bizonyság sátora ott volt atyáinknál a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy készítse el arra a mintára, amelyet látott. 45Ezt átvették atyáink, és behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket kiűzött az Isten atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid idejéig. 46Dávid pedig kegyelmet talált az Isten színe előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson Jákób Istenének, 47de Salamon épített neki házat. 48A Magasságos azonban nem emberkéz alkotásaiban lakik, ahogyan a próféta mondja: 49A menny az én királyi trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat építhetnél nekem – mondja az Úr –, vagy hol van az én nyugalmam helye? 50Nem az én kezem alkotta-e mindezt?
51Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. 52A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, 53akik bár angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg."
35Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt küldte el az Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban. 36Ez hozta ki őket, ez tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. 37Ez az a Mózes, aki azt mondta Izráel fiainak: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek közül, hozzám hasonlót. 38Ez az, aki ott volt a gyülekezet előtt a pusztában atyáink és az angyal között, aki szólt hozzá a Sínai-hegyen: ő vette át az élő igéket, hogy átadja nekünk. 39Neki nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elutasították maguktól, és visszafordultak szívükben Egyiptom felé, 40amikor ezt mondták Áronnak: Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak, mert ezzel a Mózessel, aki minket kivezetett Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi történt. 41Elkészítették a borjút azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és gyönyörködtek kezük munkájában. 42Isten pedig elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket arra, hogy imádják az ég csillagseregét, ahogyan meg van írva a próféták könyvében: Véres- és égőáldozatot hoztál-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izráel háza? 43Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát és a Romfa isten csillagát, azokat a képeket, amelyeket készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Száműzlek ezért titeket Babilonon túlra."
44A Bizonyság sátora ott volt atyáinknál a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy készítse el arra a mintára, amelyet látott. 45Ezt átvették atyáink, és behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket kiűzött az Isten atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid idejéig. 46Dávid pedig kegyelmet talált az Isten színe előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson Jákób Istenének, 47de Salamon épített neki házat. 48A Magasságos azonban nem emberkéz alkotásaiban lakik, ahogyan a próféta mondja: 49A menny az én királyi trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat építhetnél nekem – mondja az Úr –, vagy hol van az én nyugalmam helye? 50Nem az én kezem alkotta-e mindezt?
51Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. 52A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, 53akik bár angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg."
Isten ügye nincs e világi erőkhöz kötve. Nem hiúsíthatta meg a fáraó, de saját népének ellenállása sem. A törvénnyel is, a templommal is segítő eszközöket adott, hogy hozzá közeledhessünk. Ő azonban nagyobb az eszközöknél: Jézusban eljött közénk az utolsó és legnagyobb lehetőséget adva a megtérésre. Krisztusban magát Istent fogadjuk be vagy utasítjuk el.
RÉ 106 MRÉ 106
„… tele vannak keleti szokásokkal…” (Ézs 2,6–22) Ézs 2,6–22
Nem értem, miért kell sokaknak Indiába utazni, hogy ott keressenek lelki békét és megoldást, miközben a saját „kultúrájuk" válaszait sem ismerik. Miért szimpatikus annyi keleti megoldás, miközben lebecsüljük, sőt elvetjük a nekünk felkínált megoldást. Lám, milyen nyitott, és nem kirekesztő „vallás" a keresztyénség, mert csak nyitottságban, már-már felelőtlen kitárulkozásban történhet meg az, hogy „saját hazánkban" éppen a keresztyén válaszok erőtlenednek el. Ez lehet, hogy konzervatív megközelítés, de nem bibliai; mert az Ige sokkal keményebben fogalmaz ennél, és mindezt bálványimádó nyitottságnak nevezi: „Tele van az ország bálványokkal" (8). Ez történik most is: többre becsüljük mások isteneit, mint a magunkét! Tele vagyunk keleti szokásokkal, idegen kultuszokkal. Nagy a gazdagság és a jólét, mint akkor, éppen ezért sokféle az idegen istenek tisztelete is (8-9). Saját kezünk csinálmányát tartjuk fontosnak, saját gondolatainkat és kincseinket, és egzotikus világok hoznak lázba bennünket, mint meglett férfit az ismeretlen és idegen nő szépsége, titokzatos kívánatossága. Ám elmehetünk a világ végéig is, de megváltást és megnyugvást csak az Úr ad, Jézus Krisztus Atyja: Őbenne bízzunk (11), és ne emberekben, illetve sokféle emberi kigondolásban! (22)