előző nap
következő nap

"Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott:'„Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!' " ApCsel 7,54–60

54Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. 55Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll. 56Ekkor így szólt: „Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll." 57Erre hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; 58azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. 59Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" 60Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" És amikor ezt mondta, meghalt.
„Micsoda tragédia!" – mondhatná a külső megfigyelő. „Milyen diadal!" – mondja a hit. A hit és a Szentlélek teljessége nem ment meg a vértanúságtól, de képessé tesz arra, hogy Isten dicsőséét és Jézust lássuk meg benne. Te hogyan tudsz Isten ügyéért szenvedni? Panaszkodva? Fegyelmezetten? Vagy örömmel gondolva Isten dicsőségére? Isten ügye akkor is előrehalad, amikor az ellenség ordítása hallatszik. Az erőt felülről nyerjük, az tesz képessé a megbocsátásra és imádkozásra ellenségeinkért.

RÉ 408 MRÉ 327

„A Seregek Ura eltávolít mindenféle támaszt…” (Ézs 3) Ézs 3

Wagner utolsó operája a Parsifal.[1] Amfortász király annyira beteg, hogy csak másokra támaszkodva tud felemelkedni. Az előadás díszlete a zsinórpadlásról, felülről ereszkedik alá. Kell a támasz az ember számára! Mégpedig kétféle támaszra van szükségünk: evilágira és mennyeire. Ám mindenféle itteni „mankót” kiüthetnek a hónunk alól, és ha nem vagyunk felülről, a mennyei zsinórpadlás felől „aláfüggesztve”, akkor összeesünk.[2] Jeruzsálem nyomorúsága: minden társadalom nyomorúsága, amelyik az Úr nélkül próbál berendezkedni. Így a kenyér és a víz utáni szükségletből a földi kincsek harácsolásának indulata lesz (5), a lelkiségből varázslás és sokféle veszélyes lelki eltévelyedés, a vezetők hűtlenekké lesznek és tacskó ifjú sihederek kerülnek uralomra (4-5), miközben a nők kacsingatva visszaélnek szépségükkel (16): minden összekeveredik; és nincs, aki úrrá legyen a felforduláson (6-7). A valóságos megoldás akkor adatik nekünk, ha nem fordulunk szembe az Úrral (8), sőt elismerjük, hogy Ő az egyetlen támasz! Ő boldog rendet tud teremteni számunkra. Ő az egyetlen sebkötözőnk, vezérünk és Megtartónk (7).


[1] Mennyei, éteri zene ez, szinte egy zenei téma, közel öt órán keresztül, az ember sebezhetőségéről, kísérthetőségéről, testi – lelki kínjairól, és a tisztaság, a megváltás utáni vágyáról.

[2] Sokféle földi mankóra van szükségünk, kenyérre, vízre, lelkiségre, vezetőkre, (1-3), nőkre (16-24). Ezek a támaszok azonban csak akkor tarthatnak meg, ha elsősorban felülről vagyunk megtartva: ha az Úr a mi támaszunk.