előző nap
következő nap

"és nagy öröm volt abban a városban." ApCsel 8,4–25

4Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét. 5Fülöp lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust. 6A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. 7A tisztátalan lelkek ugyanis sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek, sok béna és sánta is meggyógyult, 8és nagy öröm volt abban a városban.
9Már régebben élt abban a városban egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Samária népét, mert valami igen nagynak állította magát. 10A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: „Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje." 11Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket. 12De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek; férfiak és nők egyaránt. 13Simon maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult.
14Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, 16mert még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. 17Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.
18Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, 19és így szólt: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket." 20Péter azonban ezt mondta neki: „Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! 21Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt. 22Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. 23Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél." 24Simon így válaszolt: „Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok." 25Ők pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, azután visszaindultak Jeruzsálem felé; és közben sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot.
Ébredés volt Samáriában: megszabadultak a tisztátalan erőktől. Nagy volt az örömük. Látjuk, ott is van remény a megtérésre, ahol nagy az ördögi befolyás. Csak bátran kell szólni az igét. A megtérésmegújulás, gondolkozásunk, vágyaink átalakulása. Baj, havalaki viszi magával régi természetét, mint Simon, aki az érvényesülésúj formáját akarta elérni az egyházban. Számára is van azonban visszaút, ha bűnbánatot tart, ahogy arra mi is naponként rá vagyunk utalva.

RÉ 26 MRÉ 26

„… szerelmesemnek szőlőjéről…” (Ézs 5,1–7 ) Ézs 5,1–7

Isten mindent megtett népéért, szeretetével vette körül övéit; a vesszőt a tőkébe oltotta, hogy teremjen: ám elmaradt a termés.[1] - Mit tesz az Isten? Feldúlja a szőlőt? Tényleg ezt teszi? A mi istenképünk logikája szerint igen, de a Krisztusban kijelentett üzenet szerint mégsem dúlja fel a szőlőt, hanem újra megtrágyázza, még nagyobb szeretettel veszi körül (Lukács 13,6-9); mert nem a gyümölcs a kegyelem feltétele, hanem a kegyelem következménye a gyümölcs.[2] Ézsaiás próféciája jogos, de nem igaz. Jogos lenne Isten haragja, de jogos haragja még nagyobb szeretetében nyilvánul meg. Ekkora szeretettel már nem lehet visszaélni! Ekkora szerelmet már nem lehet viszonzás nélkül hagyni. Akinek ekkora szeretet megtapasztalása után sem lesz „kedvese az Úr”, hogy a próféta szóhasználatával éljünk, az tényleg elveszett.[3]

[1] Nincs szebb a hegyoldalak gondozott szőlőskertjeinél: a szorgalmas munka és nyomában járó áldás, öröm képei ezek. Egyre több azonban az elhagyatott szőlő, amely gazdátlan, és nem terem. - Egy dalban megénekelt példabeszédet zeng a próféta. Ézsaiás kedvese az Úr, kedvesének szőlője pedig Isten népe. A kövér hegyoldalon található szőlőt a gazda gondosságával ápolták, felásták, megtisztították, nemes vesszővel beoltották, toronnyal védték, pincével várták a termést (1-2). A szőlő azonban nem hozott bornak való termést (2). Mit kellett volna még tenni a termésért? (4) A gazda nem fogja többé gondozni, ásni, metszeni, védeni: hagyja kiszáradni, elgazosodni, kifosztani (5-6).

[2] Jézus Krisztus is gyakran használja a szőlő, szőlőskert képét az evangélium szemléltetésére. Sőt, egészen direkten úgy fogalmaz, hogy Ő a szőlőtő, és mi vagyunk a szőlővesszők: aki a szőlőtőn marad, az terem, a venyigét azonban megégetik (János 15,1-8).

[3] Isten szeretetének határa a mi megátalkodottságunk Ezért vegyük csak komolyan az Isten haragját, terméketlen életünk felett. A termékeny élet ugyanis nem az önmaga eredményeit kereső élet, hanem az Isten dicsőségét szolgáló élet. Még több szeretete ilyen életre vált meg.