előző nap
következő nap

„Saul pedig felkelt a földről, és… nem látott…” ApCsel 9,1–22

1Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, 2és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. 3Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, 4és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?" 5Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 6De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned." 7A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. 8Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, 9és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.
10Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: „Anániás!" Ő így válaszolt: „Íme, itt vagyok, Uram." 11Az Úr pedig így szólt hozzá: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, 12és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson."
13Anániás így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, 14és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet." 15Ezt mondta neki az Úr: „Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. 16Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért."
17Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." 18És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, 19majd miután evett, erőre kapott.
Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, 20és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. 21Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: „Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?" 22De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus.
Saul megtapasztalta a Jézussal való találkozásban azt, amit Ady így ír: „És megvakultak hiú szemeim..." Az alatt az idő alatt, amíg Saul vak volt, Isten a lelkében teljesen átformálta őt. Felismerte, kicsoda Jézus valójában. Mikor Anániás Istennek engedelmeskedve elment annak a félreeső utcának a házába, ahol Saul imádkozott, már egy átformált embert talált, akinek ezt mondhatta: „Jézus... azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel" (17).

RÉ 373 MRÉ 252

„Tedd kövérré e nép szívét…” (Ézs 69 Ézs 6

Ézsaiásnak egy nehéz történeti helyzetben kellett hirdetnie az Úr rosszra rámutató, de megoldást kínáló üzenetét, (9-13).[1] Sok szív bezárult az Ige előtt (10). Sok nyomorúság és halál járt a hitetlenség nyomában (11-12). Isten nyithatja meg a szíveket, ahogy Ő is keményítheti meg a szívet. Hála, hogy a tiédet megnyitotta. De, ne hidd, hogy csak az általad megszokott tanbeli és szertartási keretek között mutatkozhat meg az Istennek kedves hit. Fontosak, nélkülözhetetlenek a hagyományos keretek. Isten azonban sokféleképpen munkálhatja kiválasztó irgalmának jeleit. A te nyomorúságod, hogy hited már régóta egy aszott szilvához hasonlít: édes, de élettelen, és „meghajt”. Merjük meglátni a másikban is a kiválasztottat és az elhívottat, még akkor is, ha testi szemekkel megítélve keménynek tűnik a másik szíve; a gyökér azonban él, és még hajthat (13).


[1] Akit az Úr üdvösséggel ölelt át, az meglátja (megtapasztalja) az Istent (6,1-3), ezért látja önmaga minden tisztátalanságát (6,4-5), de kap bűnbocsánatot, megtisztulást, és küldetést (6,6-9): van, aki kiemelten, mint Ézsaiás; van, aki a maga helyén, mint sokan közülünk.