„Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak” ApCsel 10,1–16
7Miután az angyal, aki vele beszélt, eltűnt, előhívott két szolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak. 8Ezeknek mindent elmondva elküldte őket Joppéba.
9Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. 10Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett, 11és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. 12Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. 13Ekkor hang hallatszott: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!" 14Péter azonban így szólt: „Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant." 15De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak." 16Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.
Az ószövetségi törvényre hivatkozik Péter, de Jézus eljövetele és tanítása óta ezek a kategóriák új értelmet nyertek. A mosdatlan kézzel való evés nem tesz tisztátalanná Jézus szerint, de a szívünkből származó indulatok, szavak igen. Isten értékítélete más. Amit ő tisztává tett kegyelméből, Fia által, azt mi is lássuk annak.
RÉ 512 MRÉ 433
„A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt! …” (Ézs 9,1-6) Ézs 9,1–6
Gyakran megyek el egy olyan állomás mellett, ahol egy vakvágány végén még látható az un. „mozdonyfordító”. Ez egy hatalmas tányér, ahol a mozdonyt ellenkező irányba állították. Ma már nem használják, szétesett az egész szerkezet.[1] Az enyészetnek kitett eszköz azonban azt a gondolatot ébresztette bennem, de jó lenne, ha életünk bizonyos pontjain rendelkezésünkre állnának ilyen „fordítók”, amelyek megfordítják az életünket, még mielőtt lefutunk a vakvágányról. A Seregek Urának féltő szeretete képes arra, hogy fordulatot adjon az eseményeknek (6), és ne az ítéleté, a pusztulásé legyen az utolsó szó.[2] Az Úr ezt a szeretet Egyszülött Fiában mutatta meg (5-6). Az evangélium szerint ugyanis Jézus Krisztusban teljesedett be ez a prófécia (Lukács 1,79). Az Uralom már az Ő vállán van (5). Isten országa már itt van. Ahol a legkuszább helyzetben is adatik bölcs tanács, ahol a legelviselhetetlenebb helyzetben is van erő, ahol a halál-erők győzelme fölött is úrrá lesz az örök élet diadala, ahol az indulatok felett győz az Isten békessége; ott megtapasztaltuk a megváltó Krisztus uralmát, az Isten országának jelenlétét. A kérdés csupán az, hogy akik közénk jönnek, megtapasztalnak-e valamit Isten szeretetének áldott uralmából, az Isten országának valóságából?
[1] A gőzmozdonyok idején volt ezeknek a „fordítóknak” jelentősége. Ma a szerelvény többnyire végighúz a kijelölt pályán, egészen a végállomásig; illetve a mozdony mindkét irányban egyenlő teljesítménnyel mozog.
[2] Hogyan cselekszik Isten szeretete? – Ez a szeretet először az örök élet bizonyosságát hozza el, mert ez a reménység változtathatja meg a földi életet (9,1). A sötétségben botorkálók, a halál árnyékának völgyében járók számára fényességet ragyogtat az Úr szeretete. A fény itt szimbólum. Sokkal többet jelent, mint tájékozódást. A fény itt nemcsak enyhülés a sötétség félelmei között, nemcsak megoldás a bajban és gyógyulás a betegségben, hanem megváltás a halálban a haláltól. – Az Úr szeretete átformálja ezt a földi életet is: örömöt ad, életkedvet, életlehetőséget, áldást a munkára, azaz aratást (9,2); továbbá szabadulást az ellenségtől; valamint a konfliktusok megoldását (9,3-4). Ez az állapot több, mint a békesség. A békesség ugyanis illúzió ebben a világban. A konfliktusok bölcs kezelése azonban valóságos lehetőség, hogy ne dübörögve és vért áztatva, egymást sanyargatva rendezzük dolgainkat.