előző nap
következő nap

„Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek..." ApCsel 10,17–23a

17Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, 18és bekiáltva érdeklődtek, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak. 19Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: „Íme, három férfi keres téged: 20kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!" 21Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: „Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?" 22Azok így feleltek: „Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz." 23Erre Péter behívta, és vendégül látta őket.
„A Szentlélek azonban nemcsak beszél. Sőt: ahol megszólal az Isten maga, ott mindig történik valami" (Brunner). Itt is ezt látjuk. Péter elindul Kornéliusz küldötteivel, s ennek következményei:áldott találkozás, az első pogányok megtérése Krisztushoz. Különböző háttérből, más-más bűnökkel jönnek ma is az emberek, de Krisztusban eggyé lesznek.

RÉ 240 MRÉ 402

„… dölyfös szívvel mondja: téglák omlottak le, de mi faragott kőből építünk!” (Ézs 9,7–20) Ézs 9,7–20

Hányszor gondoljuk azt, hogy a dolgok még rendbe hozhatók, csak össze kell szedni magunkat, egy kis önbizalom, pozitív hozzáállás, életmódváltás, és menni fog! „Innen szép fordítani” – mondják ilyenkor a bíztató szavak. A baj azonban sokkal nagyobb ennél, és a fenti módszerek is csupán újságok címlapjaira valók![1] Ezek azt gondolták, hogy hanyatlásuk csak átmeneti, csupán téglák omlottak le, és képesek lesznek önmagukat újjáépíteni: a téglákat faragott kővel, a vadfügefát cédrusokkal pótolják majd (8-9). Nem így lesz, kiáltja a próféta.[2] Csak az Úr tud igazán fordítani. Egy esély van fordítani, ha Hozzá menekülünk (Zsoltárok 11,1), és leszámolunk minden hamis bíztatással. Jézus Krisztusban elmúlt haragja, karjai pedig kitárva!


[1] Ézsaiás Júdának írt, a déli országrésznek, de példaként gyakran említi Izráel északi királyságát, akit Jákóbnak nevez a próféta. Ez a királyság már átélte Isten ítéletét. Ennek figyelmeztetnie kellett volna Júdát, hogy változzon, tisztuljon, térjen meg! (9,7) Efraim, az legnagyobb északi törzs képviselte ezt a királyságot. Samária az északi királyság fővárosa volt.

[2] Nem így lesz, azaz nem lesz könnyű helyreállítani Júdát, mert az északi országrész arám szövetségese (Recin király) is ellenük fordul, majd a filiszteusok, és ezzel még nincs vége, mert az Úr haragja nem múlt el, keze továbbra is ki van nyújtva (9,10-11).