' „Isten hangja ez, és nem emberé!" 23Az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá" ApCsel 12,20–25
24Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. 25Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat, visszatértek Jeruzsálemből, és magukkal vitték Jánost, akit Márknak is hívtak.
RÉ 409 MRÉ 324 Ef 1,15–23
„Szívből kiáltok Moáb miatt…” (Ézs 15) Ézs 15
Meddig könyörül az Úr? Megúszhatok dolgokat, de előbb-utóbb csak elér valami; most megúsztam, de végül mégis halál lesz a vége (Woody Allen). Az Úr könyörülete túlmutat a pillanatnyi megmenekedéseken, mert Ő a halált győzte le Krisztusban, ezért végleg könyörült rajtunk. Ez a könyörület azonban a hétköznapok gondviselésében is megmutatkozik. Nem így azonban azoknál, akik kívül vannak könyörületén. Ám, hogy kik vannak kívül könyörületén, ez az Úr szuverén titka és döntése. Moáb megítélése figyelmeztetés (1), jajgatása nem végleges elvetés (3). Vedd észre, érted haragszik az Úr, és nem ellened! Bajban vagy, jajgatsz, sírsz, szívből segítségért kiáltasz, összetörtél, mint Moáb népe a mai Igében? Akkor van számodra menekvés. Az összetört szívűt bekötözi az Úr. Bárcsak közösségek és népek is tudnának egy emberként szívből kiáltani, nem kiáltozni, perlekedni, káromolni, hanem kiáltani: ez a megtérés útja. Bárcsak tudnánk egymásért is szívből kiáltani (5). De jó tudni, hogy a feltámadott és mennybe ment Krisztus kiált értünk!