„A tanítványok azonban megteltek örömmel...” ApCsel 13,32–52
38Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, 39és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. 40Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által:41Lássátok meg, ti gúnyolódók, és ámuljatok el, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek." 42Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a dolgokat. 43Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében. 44A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. 45Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. 46Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. 47Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig." 48Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek. 49Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.50De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. 51Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba. 52A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.
RÉ 286 MRÉ 379 Zsolt 97
„Mert ezt mondta nekem az Úr, nyugodtan nézem hajlékomból…” (Ézs 18) Ézs 18
Az itt szereplő népek mindazok, akik szövetségbe akartak tömörülni Asszíria ellen. A mai Szudán és Etiópia területéről lehet szó, Dél-Egyiptomról, akik Kr. e. 705 körül Júda királyát is megpróbálták bevonni egy Asszíria ellenes szövetségbe (2Királyok 18,7). Ezért küldenek követeket Júda királyához (2). Isten Igéje azonban figyelmezteti a világ összes lakóját, hogy szervezkedhetünk mi itt, hatalmi játszmákkal, érdekekkel sakkozva, hol így, hol úgy szövetkezve (3): az Úr mindezt nyugodtan nézi hajlékából, hiszen az események végső kimenetele mégis az Ő kezében van! (4-6) Ez ma is fontos üzenet. A hívő ember soha nem szervezkedik az érdekei szerint, hanem csak szolgál, és jövőjét, „előre-menetelét” mindenkor az Úrra bízza. A legnagyobb elismerés pedig nem marad el, mert eljön az idő, amikor a „helyünkön” leszünk, ott ahol „jó” nekünk, ahol az Úr van (7).[1]
[1] Sőt, népek jönnek messziről, onnan, ahol az ég a földet éri, hogy hódoljanak az Úrnak, ott, ahová nevét helyezte (5Mózes 12,5). Ezek daliás népek, szálasak, sima arcúak, és félelmetesek, ám papiruszhajókon legyőzik a távolságokat, hogy közelebb jöjjenek az Úrhoz. Az Ő színe előtt szelíddé lesznek. Jöttük jeladás a föld minden lakójának, hogy minden szervezkedés ellenében, az egyetlen megoldás, az Úr.