előző nap
következő nap

„...bátran szóltak az Úrban bízva..." ApCsel 14,1–7

141Ikóniumban történt, hogy együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy szóltak, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívővé. 2De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. 3Mégis elég sok időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez. 4A város népe azonban meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások meg az apostolokkal tartottak. 5De a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. 6Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, 7és ott hirdették az evangéliumot.
Pál és Barnabás „...bátran szóltak az Úrban bízva..."(3). Pedig sokat kockáztattak. Hiszen „a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket..." (5). Milyen gyakran hiányzik belőlünk a hitvallásnak a bátorsága. Pedig nemritkán csupán a kényelmünket kellene kockáztatni.

RÉ 83 MRÉ 83

„A Seregek Uráról tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban…” (Ézs 19) Ézs 19

Akik nem az Úrban bíznak, hanem jövendőmondókban és halottidézőkben (1-4), meg vezérekben és önmagukban (11-15), valamint egy sereg emberi technikában, amit ma is alkalmazunk, még a keresztyén szolgálatban is, azok kiapadnak, mint a Nílus vize (5-7); ez a folyó pedig az életet jelentette az ott lakók számára. Az Úrban való bizalom azonban nem a saját vallási kultúránk érvényesítése a másikon (16-19). Ezért csak átmeneti megoldás és nem végső kijelentés annak felvillantása, hogy majd megtérnek a népek, mert rettegni fognak Isten népétől, ezért kánaáni nyelven fognak beszélni (18), és átveszik az áldozati kultuszt (21). Az Úrban való bizalomnak azonban kétségtelenül vannak egységes jelei, néptől, helytől, vallástól, kultúrától függetlenül (20-25). Ezek a letagadhatatlan jelek a következők: az Úrhoz kiáltanak segítségért és szabadításért (20), az Úr meggyógyítja őket (22), és minden különbözőségük ellenére együtt tisztelik az Urat, azok, akiket az Úr magához rendelt (23). Keze alkotásai megtérnek hozzá (25). Ez az egyetlen jövő minden nemzet számára, de az egyetlen lehetőség is!