„...megkövezték..." ApCsel 14,19–28
21Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. 22Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. 23Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. 24Azután Pizidián áthaladva eljutottak Pamfíliába, 25hirdették az igét Pergében, és lementek Attáliába. 26Innen Antiókhiába hajóztak, ahonnan az Isten kegyelmébe ajánlva indították el őket a most elvégzett munkára. 27Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre. 28Aztán elég sok időt töltöttek ott a tanítványokkal.
RÉ 192 MRÉ 330
„Minden sóhajtozásnak véget vetek…” (Ézs 21) Ézs 21
Van sóhaj elég, egyéni, családi, egyházi, nemzeti életünkben is. Honnan várjuk, és honnan jöhet a megoldás, hogy elmaradjon végre a gyakori sóhaj? Azt hitték az akkoriak, hogy a nagyhatalom, Asszíria miatt sóhajtoznak. A probléma gyökere azonban mindig más, mint amit testi szemeink látnak. Asszíria hatalma ellen régóta és folyamatosan szervezkedtek a környékbeli kisebb népek. Ebbe mindig próbálták Júdát, a déli királyságot is bevonni. De Asszíria Kr. e. 702-ben szétverte ezt a szövetséget, majd 689-ben hosszabb időre legyőzte Babilóniát, akihez segítségért akartak fordulni a „kicsik”.[1] Mi mindentől várja az ember sóhajai halkulását?[2] Az Úr megszégyenít minden emberi cselekvést, ami nem az Ő félelméből fakad. Babilon, a remény forrása, maga is nagy zsarnok lett később. Mindenki szegény, aki nem az Úrtól vár segítséget (10). A sóhajt csak az Úr oldja fel.[3]
[1] Később, a Kr. e. 6. században Babilónia újból megerősödött, melynek első lépéseként legyőzte Élámot. Így Ezékiás király szövetsége Babilonnal hiábavaló.
[2] Ám Ézsaiás Igét kap az Úrtól, mégpedig olyat, ami az egész valóját, testét-lelkét, személyiségét igénybe veszi (3-4). Teste görcsöl, mint a szülő nő teste, lelke reszket, nem tud aludni, egész valójában megzavarodott. Ilyen, amikor valaki Igét kap. Népe azonban nem kapott üzenetet Istentől, ezért ők emberi megoldásokat várnak. Nem figyelnek a prófétára. Bíznak abban, hogy majd Babilon segít a fenyegető Asszíria ellen. Ezért mulatoznak (5). Pedig őrszemet kell állítani, figyelni rájuk (6), mintha az Úr Igéjét szólnák. Az eseményeken át is szól az Úr, és érthetővé lesz, ha a prófétára is figyelnek. Sőt, az Úrtól rendelt őrhelyünkre kell állnunk, mert végünk van (8).
[3] Halld Isten szavát s figyeld az eseményeket – mert egyébként elvéted a célt. A sóhajt csak Jézus Krisztus veszi le az ajkunkról. Minden más hatalom és emberi igyekezet inkább csak növelheti a bajt. Nélküle tart még az éjszaka (11).