előző nap
következő nap

„...mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk" ApCsel 15,6–21

6Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben. 7Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: „Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek. 8A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk, 9és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. 10Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? 11Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők."
12Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen sok jelt és csodát tett általuk Isten a pogányok között. 13Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: „Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg! 14Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének. 15És ezzel egyeznek a próféták szavai, ahogyan meg van írva: 16Ezutánvisszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom, 17hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a pogányok, akik között elhangzik az én nevem. Így szól az Úr, aki ezt véghezviszi, 18és aki ezt öröktől fogva tudja.19Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, 20hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. 21Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt."
Az apostoli gyűlésen az ellentétek egymásnak feszülnek, és nagy vita támad. Mindez, ismerve az apostolok – Péter és Pál – vérmérsékletét, cseppet sem meglepő. Mégsem szabadulnak el az indulatok, sikerül a vitát olyan mederben tartani, amely megegyezéssel kecsegtet. Ennek oka: a legfontosabb kérdésben egység van, az alap közös: „...mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk"(11).

RÉ 67 MRÉ 67

„… megfosztalak állásodtól…” (Ézs 22,15-25) Ézs 22,15-25

Észrevesszük-e azt, amit az Úrtól kaptunk? Jól élünk-e az Úrtól kapott javainkkal, lehetőségeinkkel? A hozzátartozóink hogyan viszonyulnak a ránk bízott ügyhöz? Mennyi terhet vállalunk fel? Hittel élünk és dolgozunk, vagy mindenben a magunkét keressük? A királyi palota felügyelője, az ország második embere volt akkoriban. Sebna felügyelő azonban elbízta magát, visszaélt ezzel a hivatallal.[1] Sebna felügyelő egy típus, mert benne azok a bűnök testesülnek meg, amelyek kapcsán az egész nép fölött elhangzott már az ítélet: önmagukban, idegen és evilági hatalmakban bíztak, nem pedig az Úrban, ezért állandóan ügyeskedtek. Az utóda, Eljákim, messiási vonásokat hordozó „szolga” (20), a nép atyja, tiszteletre méltó, akit az Úr szilárd helyre állított, és megerősített (23). Sebná olyan volt, mint egy labda (18), bizonytalan és ingadozó, ezért el is gurította hivatalából az Úr; Eljákim olyan, mint egy szög (23), megbízható, de vigyázat, ha túlterhelik, ha sokan csimpaszkodnak rá, a szög kilazul és a rajta függő teher a földre hull, és összetörik, (25). Ilyenkor persze a szög is hullhat, nemcsak azok, amiket rá aggattak. Uram, add, hogy szög legyek, és ne labda; könyörülj, hogy annyit hordozzak, amennyit a Tőled való erővel elbírhatok; irgalmazz, hogy ne legyek méltatlan ügyedre soha, de tudjak félre állni akkor, amikor már nem tudom jól tenni a dolgom, ne várjam meg a „trónfosztást”.


[1] Elbocsátásának konkrét okát nem tudjuk, csak annyit, hogy először kancellárrá fokozták le (2Királyok 18,18), majd valószínűleg Asszír fogságba került és ott is halt meg; így nem a drágán megépített sírboltjába került a teste (16).