„…kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak” ApCsel 16,11–18
Új földrészre „jött át” az evangélium, Ázsiából Európába. Így jutott el hozzánk is. Az első európai istentiszteletet nem templomban, hanem egy folyóparton tartották. Hirdessük mi is az evangéliumot mindig és minden helyen, amit mennyei Atyánk lehetővé tesz. Urunk bárhol megnyithatja a szíveket (14) az evangélium befogadására.
RÉ 461 MRÉ 298
„Uram, mindent Te tettél, ami velünk történt…” (Ézs 26) Ézs 26
A FELTÁMADÁS ÍGÉRETE VILLAN MEG ITT. Kik részesülhetnek ebben a csodában? Első olvasatra azt szűrhetnénk le, hogy az igazak igen, a bűnösök nem (7-10). A Szentírás azonban ennél sokkal árnyaltabban fogalmaz. Nem az a kérdés, hogy kinek van igaza, mert ebben a világban legfeljebb csak részigazságot birtokolhatunk, hanem az, hogy kitől várjuk az igazolást. Mindannyian nyomorultak és nincstelenek vagyunk, ezért csak abban a belátásunkban lehet igazunk, hogy saját ügyünkben sohasem lehet igazunk. Ez a belátás kegyelmi ajándék, melyből az a döntés következik, hogy teljes mértékben az Úrra bíztuk életünket és szabadításunkat. Az igaz ember ösvénye azért egyenes, mert az Úr igazgatja azt (7). Amikor a Szentírás igazakról és bűnösökről beszél, akkor ez soha nem az emberek részrehajló megkülönböztetése, hanem csakis az Istené. Aki az Úrban reménykedhet, az kegyelem alatt van, ezért az ilyen ember igaz (8). Nekik szól ez a csodálatos himnusz, előre mutatva Krisztusra, és feltámadásának hasznára: „Életre kelnek halottaid, feltámadnak a holttestek! Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok” (19) Erre az örömhírre csak azt felelhetjük: „Uram, mindent Te tettél, ami velünk történt” (12).