„…Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját” ApCsel 18,23–28
24Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. 25Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. 26Igen bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját. 27Amikor pedig át akart menni Akhájába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívőkké lettek. 28Mert erélyesen cáfolta a zsidókat, és a nyilvánosság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.
RÉ 398 MRÉ 389
„Oltalmazza, megmenti, megvédi, megtartja…” (Ézs31) Ézs 31
Hűtlen a nép, nem Istenben, hanem ennek a világnak nagyjaiban bízik (1). Pedig ha elbukik a segítő, belebukik a pártfogolt is (3). Pontos a diagnózis, de annál lenyűgözőbb az ELLENÁLLHATATLAN KEGYELEM (Kálvin), amivel az Úr megtérésre hívja, elhívja és megtartja övéit, hűtlenségük, méltatlanságuk ellenére is (6). Úgy védi őket, mint oroszlán a kölykeit, mint repdeső madársereg a területét (4). Isten kegyelme megmagyarázhatatlan, de következményei láthatók, mert ettől kezdve az ember életében minden talmi érték, amiért eddig hajtott, valahány arany és ezüst csinálmány ledől (7). Ennek a kegyelemnek földi áldásai pedig páratlanok, de pontosan meghatározhatók: oltalom - szent elrejtettség a kiszolgáltatottság idején is, megmenekedés minden bajból és kísértésből, állandó védelem a folytonos támadások és irigy provokációk kereszttüzében, és megtartatás a krisztusi úton az örök életre.