8Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. 9Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. 10Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök. 11Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; 12úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük. 13Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: „Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!" 14Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. 15A gonosz lélek azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?" 16Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy mezítelenül és sebesülten futottak ki abból a házból. 17Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét. 18A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket. 19Azok közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. 20Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött. 21Amikor mindez megtörtént, Pál elhatározta a Lélek által, hogy Macedóniát és Akháját bejárva, Jeruzsálembe megy. Így szólt: „Miután ott már voltam, Rómát is meg kell látnom." 22Elküldött Macedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erásztoszt; ő pedig egy ideig Ázsiában maradt.
Eljönnek a szükség napjai, amikor rádöbbenünk valódi állapotunkra:[1] üressé lesz a milliós város, üressé lesz az élet! (10-14)[2] Meddig tart ez az állapot, a jogos büntetés? MINDÖRÖKKÉ – mondja a próféta (14). Jogos a büntetésed Uram, de mindörökké tart? Ez rettenetes. Mit jelent ez a mindörökké? Maga a kifejezés[3] nem az abszolút véglegességet jelenti, hanem azt fejezi ki, hogy nagyon hosszú ideig. Éppen a következő versek utalnak erre az értelemre, hogy eljön majd egy új korszak, amely a Szentlélek kiáradásával kezdődik. Isten Lelke a világ kezdetétől munkál, Ő éltet mindeneket, de amikor kiárad, akkor újjászül egyént, egyházat, közösséget, társadalmat, természetet, akárcsak a pusztát a feltörő forrás (15-20). Ennek az új korszaknak legfontosabb sajátossága a gondtalan nyugalom. Nem lehet szavakkal visszaadni másként ezt az állapotot: végre nyugalom, de nem unalom, hanem gondtalan élet, biztonság jellemzi az új korszakot, mert az Úr jelenlétében leszünk. Áldott légy Urunk, hogy nekünk szól az ígéret, akik ezt halljuk, és értjük, hogy nem tart mindörökké a Te jogos haragod, de Tiéd lesz a dicsőség mindörökké; a Te dicsőséged pedig a mi életünk teljességének egyetlen garanciája (Máté 6,13).
[1] Képekkel részletezi az Ige a nyomorúságos szükség állapotát: nem lesz szüret, tövis és gaz veri fel a mezőket; megalázottá lesz a nép, mint aki mezítelen (11), elhagyatottá lesz a kastély, barlanggá lesz a bástya (14), üressé lesz a város és az élet.
[2] A háttérben az asszírok végső győztes támadása áll Jeruzsálem ellen (Kr. e. 701), de többről van itt szó: arról, hogy nincsen Isten nélkül segítség, sem üdvösség (236. dicséret).