előző nap
következő nap

„…a Lélek indítására azt mondták…” ApCsel 21,1–11

1Amikor elbúcsúztunk tőlük, útnak indultunk, és egyenes irányban haladva Kószba érkeztünk; másnap Rodoszba, onnan pedig Patarába. 2Ott találtunk egy Föníciába induló hajót: beszálltunk és elhajóztunk. 3Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz felől elhagytuk, Szíria felé tartottunk, és Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajó ott tette ki a rakományát. 4Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig: ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 5Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel még a városon is túl, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk. 6Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba. 7Hajóutunk végére érve Tíruszból Ptolemaiszba jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket, és ott maradtunk náluk egy napig. 8Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk. 9Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak. 10Több napon át tartózkodtunk ott, miközben lejött Júdeából egy Agabosz nevű próféta. 11Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: „Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják."

Ki szól a lelkünkből? Mire biztatjuk a másikat? Istentől valók a gondolataink, indulataink? Tudjuk segíteni a másikat kijelölt útján, vagy gátoljuk őt? Pál Isten akaratát kereste mindenben. Az Úr Jézus nevéért vállalta minden útját, a nehezeket is.

RÉ 454 MRÉ 424

„Így szól az Úr!” (Ézs 37,21–38) Ézs 37,21–38

Az Istennek kedves lelkigondozásról van itt szó. Mit tesz Ezékiás király, szorult helyzetében?[1] - Maga elé teríti az asszír király levelét: szembenéz a helyzettel (14). - Zsákruhában böjtöl, önvizsgálatot tart (2), az azonnali „cselekvés” helyett: ez lényeges, egyelőre nem tesz semmit, hanem megáll, és imádkozik! (15) - Majd elmegy a templomba, az Úr szolgájához, Ézsaiáshoz (2), ahol Isten Igéjét kapja a prófétán keresztül (21). Az Igén keresztül megvilágosodik a szorult helyzet valós távlata; az is, amit a király testi szemei nem látnak, ám amit az Úr előre kigondolt (26), beleértve az Úr által készített szabadítást is. Ez az Úrnak kedves lelkigondozás: amikor szól az Úr, és együtt az Igét, az Úr szavát akarjuk meghallani. Az Igében megtalálható nyomorúságos helyzetünk valós szemlélete, az abból következő jogos ítélet, de a szabadítás is, amit Jézus Krisztusban elkészített a mi Istenünk. Mennyivel több, konkrétabb és gyógyítóbb ez minden technikás beszélgetésnél, megértő lelki enyelgésnél, az „akarsz-e róla beszélni” hitetlen aktusánál, ahol csak magunkban vagyunk, nem pedig az Úr előtt, így nem is oldódnak meg a dolgok. Ha szól az Úr, azzal Ő mindig lelkigondoz is. Szólj Uram!


[1] Ezékiás király nem esik kétségbe, nem cselekszik azonnal, mint aki meg tudja oldani a problémát, nem gyújt rá egy cigire, azaz nem „pótcselekszik”.