előző nap
következő nap

„Szabad valamit mondanom neked?” ApCsel 21,27–40

27Amikor végéhez közeledett a hét nap, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban. Fellázították az egész sokaságot, megragadták, 28és így kiáltoztak: „Izráelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki a nép ellen, a törvény ellen és a szent hely ellen tanít mindenütt mindenkit, sőt még görögöket is hozott be a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet." 29Néhányan ugyanis látták vele a városban azelőtt az efezusi Trofimoszt, és azt hitték, hogy Pál bevitte a templomba. 30Felbolydult tehát az egész város, a nép összecsődült, Pált megragadták, kivonszolták a templomból, és a kapukat azonnal bezárták. 31Mikor pedig meg akarták ölni, jelentés érkezett a helyőrség ezredeséhez, hogy az egész Jeruzsálem lázong. 32Ez azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lerohant hozzájuk. Amikor azok meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését. 33Amint az ezredes odaért, elfogatta őt, és megparancsolta, hogy verjék kettős bilincsbe; majd kérdezősködött, hogy ki ez, és mit követett el. 34De a tömegből ki ezt, ki azt kiáltotta. Mivel tehát a zajongás miatt nem tudhatott meg semmi bizonyosat, megparancsolta, hogy vigyék a várba. 35Amikor pedig a lépcsőhöz ért, valósággal vinniük kellett Pált a katonáknak a tömeg erőszakossága miatt, 36mert az egész néptömeg követte, és kiáltozott: „Végeztesd ki!" 37Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, így szólt az ezredeshez: „Szabad valamit mondanom neked?" Az megkérdezte: „Hát te tudsz görögül? 38Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal ezelőtt fellázította és a pusztába vezette a szikáriusok négyezer emberét?" 39Erre Pál így felelt: „Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Cilicia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez." 40Miután ő megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csend lett, héber nyelven így kezdett beszélni:
Micsoda bátorság! Felbolydul az egész város, összecsődül a nép, és Pált meg akarják ölni. Őt azonban most is csak egyetlen ügy érdekli, Krisztusé. Szót kér, és lehetőséget kap a bizonyságtételre. Vajon mi mikor, hol, ki előtt vagyunk hajlandók bátran és őszintén szólni az életünkről és arról, amit Jézus Krisztus tett velünk?

RÉ 272 MRÉ 393

„… semmi sincs kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik" (Ézs 39) Ézs 39

ISTEN EMBERÉNEK GYENGE PONTJAI. Érzelmei irányították: Babilónia királya meglátogatta a már meggyógyult Ezékiást, aki - talán korábbi betegségének utóhatása miatt - elfeledkezett magáról, és a kelleténél nyitottabban fogadta a vendégeket. Érzelmei és nem a Szentlélek által megragadott értelme irányította: kellenek az érzelmek, de nem lehet az érzelem a mozdony. Megmutatta palotája kincseit:[1] Ezékiás ott tévedett, hogy mindent megmutatott a vendégeknek (4).[2] Mindent megmutatni és szétosztani ugyanúgy ostobaság, mint mindent megtartani magamnak. Az evangélium megosztásával kapcsolatban is megfontolandó ez.[3] Vannak olyan, mérleggel nem mérhető kincsek, amelyek csak a tieid, ne oszd meg azokat senkivel se! Soha ne légy olyan botor, hogy egy határon túl kitárulkozol. Döbbenetesen önző volt: Ezékiás csak magára gondolt: a prófécia szerint ugyanis utódait éri az elhurcoltatás, ő és kora még megússza (8). Hallottam már hasonlót: az a lényeg, hogy én megúsztam. Olyan semleges impotensként tudunk viselkedni, ha nem mi „szorulunk”, sőt a szánk sarkában, még az ítélkezés és a káröröm kaján vigyora is ott rejtőzik, más baját szemlélve. Lám, Ezékiás, az Isten embere sem volt más, és mi sem vagyunk különbek?[4]


[1] Mi a kincs, hol a kincs? Vannak mérleggel nem mérhető kincsek. Milyen kincseket oszthatok meg másokkal, milyen kincseket nem tarthatok meg magamnak, illetve mit kell megtartanom magamnak? Ezt nyugodtan értsük átvitten is, egyéni kitárulkozásunkra ugyanúgy, mint akár az egyház missziói szolgálatára.

[2] , Nem volt semmi, amit ne mutatott volna meg (4).

[3] Az evangélium másokkal való megosztása az Úrtól rendelt időben és módon lehetséges: a missziói parancs komolyan vétele ugyanúgy érvényes, mint a gyöngyök és disznók esete, miközben soha nem az eredményre tekintünk, hanem csak továbbmondjuk és éljük az Igét, azaz elhirdetjük az evangéliumot.

[4] Az Úr megítéli Ezékiás magatartását, Ezért Ézsaiás próféta által közbelép az Úr, rákérdez az eseményekre, helyes nézőpontba helyezi a történéseket, megjövendöli a babilóniai fogságot, amikor semmi nem marad ezekből a kincsekből (5-7). A földi kincsek előbb utóbb gazdát cserélnek, ne várd meg, míg „ellopják”, oszd meg másokkal, sőt örökkévaló kincseket birtokolj, gazdagíts vele sokakat.