előző nap
következő nap

„Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele…” ApCsel 23,12–22

12Amikor megvirradt, a zsidók közül többen összesereglettek, és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált. 13Több mint negyvenen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték. 14Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: „Súlyos átokkal köteleztük magunkat, hogy semmi táplálékot sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált. 15Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér." 16Meghallotta azonban Pál nőtestvérének fia a cselszövést, elment, és a várba bejutva elmondta ezt Pálnak. 17Pál magához kérette az egyik századost, és ezt kérte tőle: „Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni kíván valamit." 18Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette az ezredeshez, és ezt mondta: „A fogoly Pál hívatott engem, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar neked." 19Az ezredes kézen fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: „Mit akarsz nekem jelenteni?" 20Az pedig így válaszolt: „A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla. 21De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet várják." 22Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: „Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem."

Ebből az igeszakaszból nemcsak az tűnik ki, hogy milyen nagy tud lenni az emberi gonoszság, hanem az is, hogy milyen nagy az Isten kegyelme és gondviselése. Pált megmenti a gonosz emberi tervek hálójából. Urunk hatalma ma is élő és életünkben jelenlevő hatalom. Bízzuk magunkat az Úr gondviselésére, ahogy egykor Pál, és megtapasztaljuk szabadítását!

RÉ 28 MRÉ 28 

„Ez az én szolgám, akit támogatok…” (Ézs 42,1–13) Ézs 42,1–13

Itt kezdődnek, és még további három helyen olvashatók AZ „ÚR SZOLGÁJÁRÓL” SZÓLÓ ÉNEKEK. Mit tudunk meg erről a szolgáról? Az Úr választottja és támogatottja, akit nem a saját lelke, hanem az Úr Lelke irányít; aki nem a „nyilvánosságot” keresi, mert nem önmagának él, hanem a megrepedt nádszál életeket gyógyítja; miközben meghirdeti az Úr életet adó rendjét - törvényét, és nem tör pálcát senki felett (1-4). Ez a szolga Jézus Krisztusban jött el közénk (Máté 3,17; 12,17-21). Jézus Krisztus által van lehetőségünk nekünk is Isten dicsőségét szolgálni, a másik ember javát keresve. Nincs ennél nagyobb gazdagság.