„…nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád” ApCsel 23,23–35
23Ezután hívatott két századost, és megparancsolta nekik: „Éjszaka kilenc órától fogva állítsatok készenlétbe kétszáz katonát, valamint hetven lovast meg kétszáz lándzsást, hogy induljanak Cézáreába. 24Adjatok melléjük hátas állatokat is, hogy Pált felültetve biztonságban juttassák el Félix helytartóhoz." 25Azután levelet írt, amelynek ez volt a tartalma: 26"Klaudiusz Liziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi. 27Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mivel tudomásomra jutott, hogy római polgár. 28Mivel meg akartam tudni, mivel vádolják, a nagytanácsuk elé vezettettem. 29Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád. 30Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül ez ellen a férfi ellen, azonnal elküldtem hozzád, és vádlóinak is meghagytam, hogy nálad emeljenek szót ellene." 31A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán Antipatriszba. 32Másnap a lovasokat tovább küldték vele, ők pedig visszatértek a várba. 33Mikor megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is. 34Amikor a helytartó elolvasta a levelet, megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való; és amikor megtudta, hogy Ciliciából, 35így szólt: „Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek." És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.
A római ezredes életében mély nyomokat hagyott Pál beszéde és magatartása, hiszen nem véletlenül írja róla: „…nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád” (29). A puszta jelenlétünkkel és életvitelünkkel gyakoroljuk legjobban keresztyénségünket.Milyen nyomokat hagyunk mi azok lelkében, akikkel találkozunk vagy együtt élünk?
RÉ 426 MRÉ 470
„A jövő érdekében…” (Ézs 42,14–25) Ézs 42,14–25
VAN JÖVŐ, mert az Úr kezében van népe jövője, aki nem engedi, hogy saját vakságuk áldozatai legyenek! Isten egy szülő asszonyhoz hasonlítja magát (14), ez is a jövő szemléletes ígérete. Népe szabadulása a közeli jövőben várható. Az Úr megmutatja hatalmát választottai felé: megszabadítja őket, noha tudatlanok és hitetlenek, amelyet némán tűrt az Úr (14). Milyen hosszútűrő az Úr, sokáig hallgatott, türtőztette magát. Belegondolok, hogy milyen a mi hosszútűrésünk másokkal szemben, illetve mennyire próbára tesszük egymás hosszútűrését, ugyanakkor milyen hatalmas az Úr türelme. Milyen kegyelmes az Úr, hiszen népének tagjai olyanok, mint a vakok (16 és 19-20). Az Úr pedig vezeti őket, vakságuk ellenére a célba, könyörül rajtuk; megnyitja szemüket, és a göröngyös utat simává teszi (16). Milyen megbízható az Úr, mert amit megmondott, azt véghezviszi, beteljesíti, nem mulasztja el (16). Ilyen Urunk van, bízhatunk-e ezek után mindenféle idegen, halott, csinált istenekben? (17) Kifosztottá leszünk, ha nem az Úrban bízunk! Hány kifosztott élet, házasság, család; milyen kifosztott az egyház, a társadalom? Ezt akarjuk, ilyen jövőt? Hallgassunk az Úrra figyelmesen, a jövő érdekében! (23)