„... emeljenek vádat ellene!" ApCsel 25,1–5
1Amint Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. 2Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt tettek Pál ellen, és kérték, 3hogy – bár Pál ezt nem akarja – a kedvükért vitesse Pált Jeruzsálembe. Mert azt a tervet szőtték ellene, hogy megölik útközben. 4Fesztusz azonban azt felelte, hogy Pál Cézáreában van őrizetben, ő maga pedig hamarosan odautazik. 5"Ezért a közöttetek levő vezetők, mondta, jöjjenek le velem, és ha van valami kifogásolható abban az emberben, emeljenek vádat ellene!"
„Áldó hatalmak oltalmába rejtve, csak várjuk békén mindazt, ami jő" (Bonhoeffer). Istentelen földi hatalmak egyezkednek Pál feje felett, de az áldó isteni hatalom úgy alakítja tárgyalásukat, hogy meghiúsuljon a gyilkos terv. Imádkozzunk azokért, akik a hitük miatt szenvednek, és kérjük, hogy Isten áldó hatalma érvényesüljön az életükben!
RÉ 13 MRÉ 13
„Ujjongjatok egek, mert ezt tette az Úr…” (Ézsaiás 44,21-28) Ézsaiás 44,21-28
(Temetéskor) Ez az ujjongás nem tagadja a jelen fájdalmát, tudomásul veszi a halál tényét, a szomorú jelent, de nem ragad le itt. Fájhat a szomorú jelen, keserű a szívünk, de nem keseredünk bele abba, amiben vagyunk. Ezt jelenti itt ez az ujjongás. A szövegből kiindulva, szó szerint ez az igevers üzenete: Isten népe még fogságban van, szenved is emiatt, de nem keseredik bele a jelenbe, mert hiszi az Úr által készített jövőt. Ez az ujjongás bizonyosság, evangéliumi öröm, miszerint a gyász idején is harsog az örömhír, biztos zengésű trombitaként, szinte riadóként, jelezve, hogy nem vigasztalás nélkül, nem reménytelenül állnunk a halál előtt. Ez az ujjongás azért hiteles, mert Istenünk, Jézus Krisztusban szólt (24), és megváltóként cselekedett érettünk! (23) Ez az ujjongás evangéliumi öröm, amely hiszi, tudja, hogy „több az élet"!