„…megnyílik a menny…” Mk 1,9–28
12A Lélek pedig azonnal kivitte a pusztába. 13Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.
14Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: 15"Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
16Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; 17és így szólt hozzájuk Jézus: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket." 18Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt. 19Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban; 20és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.
21Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton azonnal a zsinagógába ment, és tanított. 22Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók. 23Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel: 24"Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje." 25Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!" 26A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle. 27Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: „Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és azok engedelmeskednek neki." 28És gyorsan elterjedt Jézus híre mindenfelé, Galilea egész környékén.
RÉ 299 MRÉ 465
„Ébredj… kiittad már a harag poharát…” (Ézs 51,17–23) Ézs 51,17–23
Már kiitta a nép a harag poharát, mégpedig az Úr haragjának poharát, ezért felébredhet, magához térhet, nem kell többé tehetetlen vadként, hálóban vergődnie (20), hanem betöltheti végre küldetését. Több evangélium is rejtőzik ebben a kijelentésben. - Először is kihallható belőle az örömhír, miszerint Isten jogos haragjának vége szakadt, nemcsak jobb következik ezután, hanem alapvetően új kezdődik népe életében, a fogságból való hazatéréssel. Ez az alapvetően új Jézus Krisztus feltámadásával rajzolódott ki igazán, aki legyőzte a halál erejét, és világosságra hozta az életet. - Másodszor, örömhír az is, hogy Isten népének legfeljebb az Úr jogos haragjának poharát kell kiinnia, de Isten soha nem adja át végérvényesen ezt az ítéletet és haragot emberek kezébe. Isten ugyanis ítéletében is irgalmas, az ember viszont végtelenül irgalmatlan: még a fiaink sem állnak mellénk a bajban (18), nem szánnak (19), végképp nem vigasztalnak (20). Ne legyenek illúzióink az embereket illetően, még a gyermekeinket illetően se. - Harmadszor; megfontolandó, nehéz üzenet itt az is, hogy akik végigtapostak minket, még ha Isten eszközeként, jogosan tették is ezt, ők sem maradnak számonkérés nélkül (23).[1]
[1] Ez azonban Isten szuverén joga, én pedig megbocsáthatok; - lihegnék bosszúért, ám aki bocsánatot nyert, az megbocsát.